꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

72. Újra az élők világában.

Előző részből:

Amint átértünk az élők világába, négykézlábra estünk a portálból. Rögvest a lányomra vetettem a pillantásomat.

-Gyere ide kicsim.- Tartottam a karjaimat, majd pedig átöleltem. Nathaniel-ék kastélyának, az alsó szintjén a földön térdelve, öleltem egyetlen lányomat és mind ketten a portált fürkésztünk, reménykedve abban, hogy a többiek is sikeresen átjutnak. Elvégre a lányom a vérét adta Anyáméknak. Az életre keltésnek sikeresnek kellett lennie.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

-Sarah!- Szólalt fel, egy ismerős hang mögöttünk. Sam és én is hátra néztünk.

-Emmett!- Felkiáltottam és rögvest odarohantam hozzá, ő pedig habozás nélkül átölelt. Amint az ölelkezésből kibontakoztunk, máris Sam-et kezdte fürkészni.

-Jól vagytok?-

-Igen, persze.- Feleltem.

-Ügyes voltál kicsi lány.- Mondta Samantha-ra nézve.

-Te ezt tudtad? Tudtad, hogy ez így fog alakulni?- Kérdeztem.

-Igen. Előre láttam, de már nem tudtam szólni Nathan-nak.- Mondta, majd pedig megfogta a vállamat. -Sajnálom.-

-Mit sajnálsz?- Nagyra nyílt szemekkel fürkészem, sajnálkozó arcát.

-Hát, hogy ilyen sokat kellett várnotok.-

-Értem. De a lényeg, hogy már itt vagyunk.-

-A többiekkel mi a helyzet?- Kérdezte, majd pedig hirtelen előugrott a portálból Nathan és a földre esett.

-Hát ezt én, nem fogom megszokni.- Nyögte és próbált felállni.

-Nathan!- Felkiáltottam és őt is átöleltem.

-Minden rendben?- Kérdeztem aggodalommal a szemeimben.

-Igen persze.-

-A többiek?- Türelmetlenül váltogattam a tekintetemet az arcán és a portálon.

-Ők is úton vannak, de ha jól láttam, akkor James-t elkapták.-

-Jaj ne.- Elnyújtva az "e,, betűt, mondtam.

-De reméljük hogy csak, én láttam rosszul.-

-Jason?- Kérdeztem, közben pedig Emmett mellé lépkedett Nathan.

-Apáddal van, ha minden igaz.- Felelte Emmett. Hirtelen felvillant a portál és mindannyian feléje kaptuk a fejünket.

-Sarah vigyázz!- Kiabálta Nathan, de már késő volt. Mett is átjutott a portálon és egyenesen rám esett. Lassan rám nézett a kékes zöld szemeivel és döbbenetét, nem tudta elrejteni.

-Ismerős ez a helyzet.- Mondtam és felnevettem.

-Hát igen, csak fordított esetben. Neked kellett volna rajtam landolni.- Elnevette magát. -Egyébként neharagudj.- Elkomolyodott és nehezen, de felállt és nekem is segített, talpra állni.

-Ugyan, semmi baj. Ez így korrekt. Anno én löktelek fel, most pedig, te voltál a soros.- Mosolyogtam. -Üdv, az élők közt újra.- Alig hogy kimondtam, hirtelen anyu és nagyapa is átjutottak. Matt félre húzott, így nem estek rám.

-Anya!- Elnyújtva az "a,, betűt kiabáltam és öröm könnyekkel a szemeimben, odarohantam hozzájuk is. Mind kettejüket átöleltem. Segítettem nekik felállni és arrébb lépkedtünk.

-Minden rendben?- Faggattam őket.

-Igen persze.- Felelte anyu. Majd pedig hirtelen Joe is átért. Segítettünk neki is, majd pedig vártuk, hogy mit fog mondani, James-ről.

-A bátyámat elkapták. Vissza kell mennem érte.- Nyögte ki Joe.

-James, a bátyád?- Kikerekedett szemekkel néztemrá és a többiek is épp ennyire meglepetten fürkészték az arcát.

-Igen! Vissza kell mennem!- Hadarta. Nagyapa felé lépkedett és megállt vele szemben.

-Nem kell! Vissza hozzuk.-

-Nagyapa! Még csak most kaptalak vissza titeket, nem engedem, hogy elmenj.- Sziszegtem.

-Nem megy el senki! Van egy varázslat, amivel át tudjuk hozni. Mivel ő is kapott Samantha véréből, így sikerülni fog, de sietnünk kell.- Tapsolt egyet és a portál bezárult. -Gyertek velem.- Mondta és megindult.

***

Amint kiértünk Nathan-ék kastélyából, egyből beszálltunk az autójába. Nathaniel mellé ült nagyapa, hátra pedig anyu, melléje én, az ölemben pedig Sam és még mellénk passzírozta magát Matt. Az autó tetején Joe kapaszkodott. Rögvest elindultunk nagyapám régi házához, ami már egy jó ideje üresen állt. Senki nem lakta, ez idő alatt. Oly fura, újra az élők világában lenni.

***

Amint megérkeztünk, mindannyian becaplattunk a házba.

Nagyapa és végig simította a kezével, a konyha pultot. -Álljatok félre.- Mondta, majd pedig megnyomott egy gombot, ami a pult alatt volt elrejtve.

Én miért nem tudtam, hogy ott van egy ilyen gomb?

A nappali közepén egy ajtó nyílt fel, amit egy szőnyeg takart. Nathaniel elhúzta a szőnyeget és elénk tárult, a pincébe levezető lépcső. A döbbenetes mutatvány után, egymás után, lecaplattunk.

Orromig sem láttam, oly nagy sötétség volt lent. Mind végig fogtam Sam kezét és amikor leértünk, tapogatózva egy biztos helyre álltunk, hogy senki ne lökjön fel minket.

-Nem kapcsolunk villanyt?- Kérdezte Nathan.

-Fiam ha van villany körtéd, akkor kapcsolhatsz.- Felelte Nagyapa. Hirtelen az egész helyet, betöltötte a nevetések hangja.

-Roppant vicces.- Vágta rá Nathan, sértődötten.

-Csak nem félsz?- Suttogta a fülembe, egy jól ismert hang, majd pedig megfogta a kezem.

-Nem félek, szóval elengedheted a kezem.- Válaszoltam halkan.

Hirtelen Nagyapa bekapcsolt egy ellem lámpát és egyenesen ránk világított vele.

-Matt ahogy elnézem, itt egyedül csak te félsz.- Mondta Nagyapa, majd pedig Matt, rögvest elengedte a kezem.