꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

23. Dejavu érzet és az Amnesia

Előző részből.

***Matt szemszöge***

Már itt vagyunk Nathaniel-éknél, finom illatok szállingóznak a levegőben. Az étkező felé sétálunk Nathaniel-el.

Amint bértünk, rám nézett Emmett és Scott. Scott Mosolygott, de Emmett nem.
Hirtelen egy nagyon hangos mennydörgésre kaptuk a fejünket és nekem egyből Sarah jutott az eszembe, majd pedig minden oknélkül megszédültem, a fejemhez kaptam az egyik kezem, majd pedig Nathaniel-re néztem és hirtelen elsötétült minden és összeestem..

••••••••••••••••••••••••••••••••••••

***Sarah szemszöge***

A napfénye üzi ki az álmaimat szemeimből, jobb oldalamról a balomra fordulok. Tökéletes csend honol a szobámban. Oly nyugodt minden, még a gonolataim sem zakatólnak fejemben.

Érdekes álmom lehetet, mert olyan szerelmes hangulatomban ébredtem.

Felültem és nyújtózkodtam egy nagyot.

Hmm. Jó illatok jönnek be a szobámba. Vajon mit ügyködhet kint a nagyapám??

Kikászálodtam az ágyamból és ki lépkedtem az étkezőbe. Észre kellett hogy velem, már pedig nem is a nagyapám tevékenykedik a konyhában, hanem egy fekete hajú barna bőrű, sötét ruhában serénykedő izmos srác. Olyan mint ha láttam volna már valahol őt.

Hirtelen felém fordult és a döbbent tekintetemmel találta magát szembe.

-Jó reggelt! Sarah. Miért nem pihensz még? Nagyot estél tegnap a motrommal amikor jöttünk haza a suliból.- Halvány mosolyal meséli a történteket.

-Ömm. Jó reggelt! Óó hogy nekem balesetem volt.. Értem..- Miért nem emlékszem semmire? Uhh..

-Nem emlékszel?- Felvonta szemöldökét.

-Hát nem igazán.. Az igazság az, hogy rád sem emlékszem ne haragudj.- Zavartan pásztazom, sejtelmes szemeit.

-Hát akkor itt nagyobb gondok vannak, mint azt én hittem. Nagyapádra emlékszel?- Visszafordult hirtelen a reggeli felé, majd levette a tűzhelyről a félig átsült sertés húst, és két tányérra tette, majd pedig evőeszközöket tett az étel mellé. Az egyik adagot lerakta elém, a másikat pedig velem szembe, majd végül leült.

-Na? Hahó!!-

-Ja.. Ja de.. Brian-ra emlékszem.- Nem értem mi miatt kalandozott el a figyelmem.

-Hát az én nevem Jason Evans. Igy sem rémlik?- Felvonta szemöldökét, majd pedig elkezdett enni.

-Hát.. Nem igazán, ne haragudj.- Megvakartam az egyik kezemmel a fejem. Majd pedig hirtelen lenéztem az ölembe és észrevettem, hogy csak egy fehérnemű van rajtam és egy hosszú cicás póló.

Úristen!!! Mi ez az öltözet?? Mi van itt?? Miért nem emlékszem semmire?? Miért nem vagyok éhes?? Ki ez a srác itt velem szemben??

-Na nem baj, majd apránként biztos, hogy minden eszedbe fog jutni. Nagyot estél ám a motrommal, lehet hogy egy kis ideiglenes Amnesia-ban szenvedsz. De ne ijedj meg, minden rendben lesz.- nyugtatgatott.