꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

71. Az anya lánya szeretet, határtalan.

Előző részből:

-Francba.- Morogta Matt, idegesen.

-Mi a baj?- Suttogtam, ijedten.

-Beletört a zárba a kulcs.- Sziszegte.

-Jaj ne.-

Összenéztünk és szemeiből sugárzott a kétségbeesés. Most mi lesz? Lefogunk bukni!

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

-Ülj vissza a matracra! Pár perc és vissza jövök.-

-Rendben.- Vágtam rá és vissza siettem. Hirtelen megjelent Joe.

-Hol van Matt?- Kérdezte idegesen.

-Azt mondta, hogy pár perc és vissza jön. Beletört a zárba a kulcs.-

-Ez "nagyszerű"- Fejéhez kapta a kezét. -Kitalálunk valamit és kijuttatunk.- Mondta és Matt után sietett. Nem sokkal később, James is elment a zárka előtt és rám kacsintott, de nem olyan feltűnően. Mögötte pedig, mentek az őrök.

Vajon Joe és James, miért akarnak segítenek kijutni? Nem tudom, hogy mi ez az egész, de bent a szívem mélyén, hálás vagyok nekik is. Ha sikerül, ha nem. A fő az, hogy megpróbálták.

***

A pár perces várakozásból, 2 óra lett. Ideges vagyok és félek. Nem tudom hogy mi lesz, de azt viszont igen is tudom, hogy megvédem a lányomat.

Hirtelen egy furcsa érzés kerített hatalmába. Megmagyarázhatatlanul nagy, nyugodtság öntötte el a szívemet.

-Mami.- Telepatikus, halk hang szólalt meg a fejemben.

-Samantha?- Döbbenten kérdeztem, gondolatban.

-Nem lesz semmi gond, Mami.-

Hasamra tettem a kezemet és óvatosan elkezdtem simogatni.

-Tudom pici lány. Tudom. Anya megvéd téged, ha törik, ha szakad.- Gondolataimat, pici Sam felé irányítottam.

-Készen állsz Mami?-

Meglepődtem a kérdése miatt.

-Mire angyalom?- Gondoltam.

-Csukd be a szemed.- Mondta. Nem igazán értettem, hogy ez mire jó, de behunytam szemeimet. Hirtelen egy erős fájdalom nyílalt a hasam aljába. Ordítani bírtam volna, de nem tehettem. Szemeimet továbbra is csukva tartottam. Váratlanul, eszméletemet vesztettem.

Nem tudom hogy mennyi idő után, de egy halk vékonyka hangra eszméltem fel.

-Mami, Mami. Térj magadhoz!- Aprócska kis meleg kezek, érintették meg, az arcomat. Nehezen de kinyitottam a szemeimet és pici Samantha-val néztem szembe. A döbbenetem oly hatalmas. Lassan felültem és végig néztem rajta, majd pedig a hasamra vetettem pillantásomat.

-Ez hogy lehetséges? Ezt hogy csináltad?- Dadogtam és megérintettem a lapos pocakomat, majd pedig felnéztem egyetlen lányomra.

-Itt volt az idő.- Felelte.

-De hát. Ezt én nem értem. De hogyan? Hogy, hogy ilyen nagy vagy?- Végig néztem a lányomon. Arra számítottam, hogy majd 3 hónap múlva, természetes úton fogom megszülni és egy pici baba fog a karjaim közé kerülni. De nem! Samantha most 5 év körül lehet. Hogy lehet ez?