꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

69. Most akkor, hogyan tovább?

Előző részből:

-Amíg nem választasz, addig itt maradsz és persze a kis barátod is.- Mondta, majd pedig az ajtó felé nézett. -Őrség!- Kiabálta és abban a pillanatban, beléptek Joe-ék. -Vigyétek őket, a vendég szobába.- Mondta, majd pedig a trónja felé caplatott.

-Ezt nem teheti!- Förmedt Nathaniel, a királyra. -Hogy lehet ilyen kegyetlen?- Kérdezte.

-Valamit, valamiért.- Mondta, majd pedig lefogtak minket Joe-ék és kivezettek bennünket.

-Ti ezt tudtátok igaz?- Kérdeztem a holt vámpírokat, síros hangon.

-Tudtuk. De amúgy sincs semmi beleszólásunk a király dolgaiba.- Felelte James.

Felvittek minket, a tetőtéri vendég szobába, majd pedig ránk zárták az ajtót. Elkeseredetten a földre estem és zokogni kezdtem. Nathan leguggolt velem szembe.

-Ne sírj Sarah! Valamit kitalálunk.- Mondta és letörölte arcomról a könnyeimet.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Péntek Este 22:40

Itt ülünk órák óta és nem tudunk, egyről a kettőre jutni. Biztos van valami megoldás, csak még nem jöttünk rá, hogy mi az. Könnyeimmel küszködve fürkészem a feketére lakkozott fa padlót. Nathaniel, fel alá járkál és ingerülten gondolkodik.

-Jutottál valamire?- Kérdeztem, bizakodóan.

-Nem igazán.- Felelte. -Bár van valami, de az lehet nem vállna be és elég kockázatos is.- Mondta. Felnéztem rá és felálltam.

-Mi az? Mond!- Izgatottan mondtam.

-Meg lehetne játszani, Jason halálát.- Felelte.

-De mégis hogyan?- Kérdeztem.

-A WV klán csata után, éjfélkor a gyűrűd segítségével Jason ide teleportálna és azt kellene szimulálnia, mint ha valóban megtörtént volna a gyilkosság és párnapon belül pedig, vissza térne közénk.- Mondta.

-Ez nagyon jó ötlet!- Feleltem.

-De benne van a pakliban, hogy lebukunk.- Mondta.

-Mert?- Kérdeztem.

-Ha egy jó idő után, nem találják Jason-t a holtak világában, akkor gyanút foghatnak és ismét elveszíted az édesanyádat és beleértve a nagyapádat is.- Mondta

-Igaz.- Feleltem és a pillanatnyi remény sugár, elillant. Majd egy tíz perc után, bevillant egy új ötlet.

-Van egy ötletem!- Jelentettem ki.

-És még pedig?- Kérdezte.

-Hozzá megyek a királyhoz, azzal a feltétellel, hogy miután sikerült életre kelteni a holt vámpírokat és a farkasokat, elválunk.- Mondtam.

-És szerinted, ez befogvállni?- Kérdezte és nem tetsző tekintetét szemeimbe fúrta.

-Nem biztos, de más ötletünk nincs.- Feleltem. -Meg kell próbálni.- Mondta.

-Inkább ezt hagyjuk.-Mondta. Lehajtottam a fejemet és tovább morfondíroztam.

Hirtelen bevillant még valami.

-Várj Nathan.- Mondtam és hirtelen végig gondoltam a dolgokat.

Ha jobban bele gondolok, az élők világában, talán nem is maradna hivatalos a házasságunk a királlyal. Mert hisz Jason a férjem.

-Na mond már!- Türelmetlenkedett.

-Ha megkötjük a házasságot a királlyal, itt a holtak világában és ha megtörtént az életre keltés, akkor a király és az én házasságunk, elvileg érvényét veszti az élők világában.- Mondtam. -Nem de?- Kérdeztem.

-Várjunk csak!- Mondta és hirtelen gondolkodó arcot öltött. -Igazad van!- Jelentette ki. -Te egy zseni vagy!- Mondta és egy nagy mosolyt villantott, majd pedig átölelt.

-Na akkor gyerünk és beszéljünk a királlyal.- Mondta.

-Rendben!- Vágtam rá.

Nathan az ajtóhoz sietett és dörömbölni kezdett rajta.

-Engedjetek ki minket, Sarah döntött!- Kiabálta, majd pedig az ajtó kinyílt és Joe-val találtuk magunkat szemben. Összenéztünk Nathan-al és azon nyomban a királyhoz siettünk.

***

Ideges vagyok, a gondolataim csak úgy cikáznak a fejemben. Vajon tudja a király, hogy az élők világában, nem lesz hivatalos a házasságunk? Mert hisz nekem Jason a férjem. Gondolataimból Nathaniel zökkentett ki.

-Készen állsz?- Kérdezte Nathan.

-Azt hiszem.- Feleltem és kinyílt előttünk a király ajtaja. Nyugodtságot színlelve, becaplattunk és ismét meghajoltunk.

-Na hogy döntöttél, Sarah?- Kérdezte, majd pedig megállt velünk szemben.

-Hozzád megyek.- Feleltem.

-Ez nagyszerű!- Kiáltotta el magát. -Akkor mához egy hétre, össze házasodunk és 1 év és 4 hónap múlva pedig, végre hajtjuk a szertartást!- Jelentett ki

-Micsoda?- Kérdezte Nathan.

-Amíg nem lesz 1 éves a kislány, addig nem hajthatjuk végre a vére leszívatását.- Felelte a király. -De mielőtt megtörténne a házasság, előtte kikel végezni Jason-t és akkor a törvény szerint, az élők világában is házasok maradunk, kedves Sarah.- Mondta és megcsókolta a kezemet. Kikerekedett, döbbent szemekkel pásztáztam a király, kaján vigyorát.

-Most megleptelek igaz?- Kérdezte és gonosz tekintetét szemeimbe fúrta.

-Nem ölhetitek meg Jason-t!- Kiabáltam rémülten és idegesen. Szemeim egy másodperc alatt, ismét könnyekbe fulltak.

-Erről nem volt szó!- Fakadt ki Nathan.

-Azt hittétek, hogy én olyan hülye vagyok?- Kérdezte a király. -Tudtam jól, hogy majd tévhited miatt fogsz igent mondani nekem Sarah.- Mondta és hangosan felnevetett.

-Zárkába vele!- Kiabálta és rám mutatott.

-Ne! Ezt nem teheti!- Kiabálta Nathan.

-A vámpírt pedig tüntessétek el!- Parancsolta Joe-nak és James-nek.

-Ne!- Elnyújtva az "e,, betűt, kiabáltam. Majd pedig megfogott egy nagy darab kapucnis férfi és elráncigált.

Nathaniel kétségbeesett könnyes szemeit, az nap láttam utoljára. Levonszolt a hóhér kinézetű férfi a zárkába, majd pedig nem olyan erősen, de belökött rajta és bezárta a rácsot.

Elkeseredetten a sarokban porosodó matracra ültem és arcomat a tenyereimbe temettem. Nem tudom mi lesz velem és azt sem tudom hogy mi lesz Jason-el és a többiekkel. Azt hiszem, most követtem el, életem egyik legnagyobb hibáját.