꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

52. A nagy beszélgetés apával.

Előző részből:

Vajon mi lehet olyan fontos, ami miatt beszélni akar Jason? Nagyon nem szeretem, ha valaki elkezd valamiről beszélni és nem fejezibe. De ez esetben, most nem akadhatok fent ezen, hisz rengeteg elintézni valóm van. Előbb apámmal kell elbeszélgetnem, majd pedig magamhoz kell vennem Samantha-t és el kell mennünk a Bölcsekhez, hivatalossá tenni az örökbe fogadást.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Kicaplattam az ajtón és már is ismerős volt a terep. Nathaniel-ék volt háza, egyszerűen gyönyörű!

Fent állok az emeleten, velem szemben egy hosszú folyosó látható, rengeteg szobával és mosdóval ellátva. A jobb oldalamon, a nappaliba levezető lépcső található, amit most használatba is veszek.

Leérve a lépcsőn, szinte mindent ellepnek az ablakok. Rengeteg fény jön be, de ezek az üvegek kiszűrik az UV sugarakat, ebből kifolyólag nem bánt a napfény. Egyébként nagyon furcsa újra sütni látni a napot, hisz itt mindig eltakarják a felhők. Hála a napfénynek, most rétegesen kell felöltöznöm, mert azért nem kellemes amikor legyengít az ereje. De előtte inkább eszek valamit.

A lépcső aljától jobbra fordulva, egyből az étkezőben találhatjuk magunkat. Szép nagy és szintén fényes. Fehér bútorok vannak a házban mindenhol.

A frizsiderhez lépkedtem és habozás nélkül bekukucskáltam, valami ehető étel után kajtatva. Egyből szembenéztem egy pohárral, aminek a tetején egy cetli volt, Nathaniel kézírásával ellátva. "Sarah-nak. Jó reggelt, csipkerózsika.„

De aranyos! Honnan tudta, hogy reggel fogok magamhoz térni? Feltételezem, Emmett tájékoztatta róla.

Kivettem az üzenetet és a poharat, majd pedig becsuktam a frizsider ajtaját és leültem az asztalhoz. Nyugodtan elkortyolgattam a pohár vért. Szerintem őztől vagy szarvastól származhat.

Amint megreggeliztem, felmentem az emeletre és vissza caplattam a hálószobába. Észrevettem, hogy Jason lustálkodik. Jól teszi!

A szekrényhez lépkedtem és a sejtésem beigazolódott. Jason bepakolta a ruháimat. Nagyon kedves tőle. Olyan fura hogy így össze kötődött Jason-el az életem. Egy szempillantás alatt megváltozott minden. Rohamosan alakult át minden, nemrég még csak menekültem, közben pedig Anyámat sirattam, akit valamilyen szinten vissza kaptam már, hála a teleportáló gyűrűmnek.

Beleszerettem egy emberbe, aki elárult miután "örökéletet" kapott, végül pedig meghalt. Tudom hogy haragudnom kellene Matt-re, de nincs értelme. Már nincs!

Na és hát Jason. A tudtom nélkül bevésődtem neki, majd pedig ő is nekem, amikor haldokolni láttam. Soha nem gondoltam volna, hogy majd beleszeretek egy olyan férfiba, akivel már az elejétől kezdve gyűlöltük egymást. De nagyon nem bánom, hisz most csak ő és pici Sam jelentik nekem az örökéletet. Apropó az örökélet. Valahogy el kell érnem miután megkaptam a gyámságot a Bölcsektől, hogy halhatatlanságot adhassak Samantha-nak. Belehalnék abba, ha látnom kellene meghalni azt a kis csöppséget. Rengeteg elintézni valóm van, de előbb apámmal kell beszélnem. Emlékszem minden szavára a csatamezőn és folyton felgyullad bennem a harag, amikor vissza emlékszem a bujdosós évekre. Gyűlöletben éltem eddigi életem és folyton csak arról a napról ábrándoztam, hogy megölhessem az apámat. Most pedig minden megváltozott. Az iránta való gyűlöletem zavaros, próbálom megbocsátani neki az elvesztegetett éveket. Látom rajta hogy próbálkozik apaként helyt állni és aktív szerepet igyekszik betölteni az életemben. De bennem még is egy mély seb tátong. Haragom iránta még mindig felülmúlhatatlanul óriási.