꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

59. Az egy hetes Hawaii út.

Előző részből:

Szabad kezemet a vállára tettem, ő pedig felém fordította fejét.

-Gondold végig, hogy mennyi mindenen mentünk együtt keresztül, majd pedig utána beszélünk.- Mondtam, majd pedig ott hagytam és bementem a mosdóba. Becsuktam magam mögött az ajtót és háttal neki dőlve lecsúsztam rajta. Nem sok idő elteltével, megéreztem, hogy ő is neki dőlt pont ugyan így a mosdó ajtajának.

Nem bírnék ki még egy ilyen reakciót Jason-tól. Nagyon szeretem őt, ezért is fájnak annyira a szavai.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

-Tudod rengeteget szoktam gondolkodni rajtunk.- Mondta. Alig hallottam valamit, az ajtó nagyon tompítja a hangját.

-Te lettél az életem. Tudom hogy sokszor kiálhatatlan tudok lenni, de sajnos ez ellen nem tudok mit tenni, de azért próbálkozom. Meg akarok változni, mert nekem is fáj ha megbántalak Sarah. Kérlek hogy, most az egyszer és utoljára bocsáss meg nekem. Nem fogok féltékenykedni, ígérem.- Mondta.

-Ígéred?- Kérdeztem.

-Esküszöm!-

Felálltam, majd pedig kezemet a kilincsre tettem. Bátortalanul, de kinyitottam az ajtót. Szembe találtam magamat, a földön ülö Jason-al. Felállt és felém fordult. Habozás nélkül felém lépkedett, végül pedig átölelt.

-Szeretlek Sarah!- Suttogta a nyak hajlatomba.

-Én is, de nagyon! Arra az egy dologra kérlek, hogy bízz meg bennem. Nekem te és Samantha és az apám vagytok az életem értelmei.- Suttogtam. -Ha téged elveszítelek, akkor szétesik a kör. Nélküled már nem kerek az életem.- Suttogtam. Az utolsó mondatom után, szorosabban ölelt. Karjai oly erősen de mégis oly gyengéden, fonják át testem. Egy csókot lehelt a nyak hajlatomba, majd pedig felemelte a fejét és szemeimbe meredt. Homlokát az enyémhez érintette.

-Meg bízom benned! Igyekszem nem elveszíteni a fejem.- Mondta, majd pedig egy apró mosolyt virított.

-Rendben.- reagáltam, majd pedig én is mosolyra húztam ajkaim.

-Na de most valamit újra kell kezdenünk.- Mondta, majd pedig eltávolodott tőlem és meg fogta a kezem.

-Igen? Mit?- Felvontam szemöldökeimet.

-Gyere velem!- Mondta és magával húzott.

-De nekem le kell zuhanyoznom!- Vágtam rá.

-Ráérsz azzal még.- Mondta, majd pedig kivitt a házból.

4:50-óra van és kint állunk a ház előtt. Nem tudom hogy mire készül, velem szemben áll és egy nagy huncut vigyort szegezz íriszembe.

-Na szóval!- Mondta, majd pedig hirtelen felkapott a karjaiba.

-Hey Jason! Mit csinálsz?- Kérdeztem és felnevettem.

-Már a megérkezésünk után, ezt kellett volna tennem. A gyönyörű feleségemet, nekem kell át cipelnem a küszöb felett.- Mondta, majd pedig ajkaimra vetette tekintetét és lágyan csókját lehelte, majd pedig átvitt a küszöbön, fel az emeletre, utána pedig a hálószobánkba és az ágyra dőlt velem. Csillogó szemeivel meredt íriszembe, majd pedig a mellkasomra hajtotta a fejét.

-Hihetetlen vagy!- Mondtam mosolyogva, majd pedig megsimogattam a fejét.

-Hihetetlen vagyok valóban, de igaz. Az érzelmeim feléd valósak, nem varázslat.- Mondta, majd pedig felnézett a mellkasomról az arcomra. -Boldog vagyok, hogy te lettél a feleségem Sarah.- Mondta és szelíd, de mégis határozott mosolyát, szemeimbe fúrta. Felkúszott hozzám, így arca az enyém fölé kerekedett.