꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

67. Nathaniel és az apám, furcsa viselkedése.

Előző részből:

-Erre ne is gondolj!- Felelte. -Megmondja a király a feltételeit és mi eleget fogunk tenni nekik.- Mondta.

-Legyen úgy.- Motyogtam. -Legyen úgy!- Ismételtem meg az előbbi motyogásomat, csak most suttogva. Magához húzott Jason, én pedig a mellkasára tettem a fejemet. Hallgatom szíve ritmusos dallamát. Ez képes elaltatni, még akkor is, ha nem vagyok fáradt.

-Szeretlek.- Suttogta és megsimogatta a vállamat.

-Én is!- Feleltem suttogva, majd pedig arra eszméltem fel, hogy felgyorsult a szívverése. Ez a bizonyíték arra, hogy valóban szeret! Pár perc múlva, mind a ketten elaludtunk.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Péntek Reggel 7:00-óra.

"Kipihenten" ébredtem, Jason karjai közt. Mostanában, nem tudok olyan sokat aludni mint régen, mert folyton megébredek a zavaros álmaim miatt. Bár most nem emlékszem arra, hogy mit álmodtam. Most inkább az aggaszt, hogy bármikor szólhatnak a falkából, bármi okból kifolyólag. A gond megoldó képességem, sajnos mostanában eléggé legyengült. Nem vagyok képes rögtön előállni, valami frappáns ötlettel. Idő kell mostanában, szinte mindenhez. Lehet hogy, befolyásolja a terhességem, a gondolkodási menetemet is. Minden nehezebb lett mostanában. Érzelmileg is gyengébb lettem, ami nem túl nyerő, a mostani helyzetünket nézve. Na és persze az édesanyámon, jár az eszem sokat. Ideges vagyok és mellette izgulok is.

Lassan és gyengéden felültem, majd pedig kimásztam az ágyból. Halkan kinyitottam az ajtót, majd pedig becsuktam magam után. Elindultam a mosdóba és amint beértem az említett helyre, lassan a tükör elé caplattam. Arcomat kezdtem fürkészni és észre véltem, hogy most sokkal rosszabbul nézek ki, mint az elmúlt időkben.

Mi lett velem? Hova lett az erős, határozott, Sarah? Akit senki nyűgje, baja, nem aggasztott? Hova lettem én?

Miután végeztem, a saját magamhoz irányított kérdések hadával, megmosakodtam és felvettem, a már tegnap előkészített, ruháimat. Egy nagy fekete pólót és egy ugyanolyan színű, hosszú szárú nadrágot öltöttem magamra. Most kivételesen, felkötöttem a hajamat. Amint végeztem, lecaplattam az étkezőbe. A frizsiderben nézelődve, megpillantottam két pohár vért. Az egyiket magamhoz vettem és leültem a konyha asztalhoz.

"Nyugodtan" megreggeliztem, majd pedig elmostam a mosatlant. Idő közben Jason is felébredt és lecaplatott hozzám az étkezőbe.

-Jó reggelt, kincsem!- Mondta, közben pedig kocosan a frizsiderhez dülöngélt.

-Neked is!- Feleltem.

-Minden rendben?- Kérdezte, majd pedig ásitott egy nagyot.

-Persze.- Feleltem mosolyogva.

Kivett egy pohár vért és a pultnak dölve, elkezdte inni.

-Mi a terved mára?- Kérdezte. Felé fordultam, miközben törölgettem az edényeket.

-Elmegyek a falkához és bele vetem magamat a papír munkákba, a Bölcsekkel.- Feleltem.

-Miféle papír munkákba?- Kérdezte nagyra nyílt szemekkel.

-Na szerinted?- Kérdeztem.

-Nem tudom! Ha tudnám, nem kérdezném.- Felelte.

-Új edzéstervet kell, kialakítanunk.- Mondtam.