꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

81. A legrosszabb hír.

Előző részből:

-Rendben, akkor igen.- Feleltem. De még én is meglepődtem, hogy ezt mondtam.

-Nagyon örülök neki.- Mondta, majd pedig ásított egy nagyot.

Megsimogattam az arcát és egy 10 perc gondolkodás után, én is elaludtam.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Kedd Reggel 7:00

-Jó reggelt, csipkerózsika!- Keltegetem a lányomat. -Már 7:00-óra van, ideje megmosakodni és reggelizni.-

-Jó, rendben.- Felelte fáradtan, majd pedig kimászott az ágyból.

-Lent várni foglak, ma én viszlek a suliba.- Jelentettem ki, közben pedig szét húztam a függönyöket.

-És Matt bácsi?-

-Most hagyjuk Matt bácsit. El lesznek nagyapával .- Feleltem mosolyogva.

-Valami baja van?-

Hátra néztem és Sam aggódó tekintetével találtam szembe magam.

-Óó. Dehogyis. Nincs semmi baja kincsem. Csak most itt marad nagyapával.- Feleltem és leguggoltam hozzá, majd adtam egy hatalmas puszit a pofikájára. -Na de menj mosakodj meg és irány reggelizni.-

-Oké Mami.-

Felálltam és magam elé engedtem Samantha-t, ő a mosdóba igyekezet, én pedig lecaplattam a nappaliba. Észre vettem, hogy Matt a kanapén ül és tv-zik.

-Jó reggelt!- Mosolyogtam.

Hátra nézett.

-Neked is.- Felelte.

-Jól aludtál?- Kérdeztem, de csak egy kérdő tekintetet kaptam válaszul.

-Óó. Ne haragudj.- Arcomhoz kaptam a kezeimet, zavartan. -Elfelejtettem, hogy ti nem alszotok.-

-Semmi gond.- Felnevetett.

Már tényleg nem tudom, hogy mi van velem. Hogy felejthettem el, hogy a vámpírok nem alszanak? Ez még tőlem is kemény volt.

Jobbnak láttam, ha besietek az étkezőbe, így eltudok menekülni, a kínos helyzet elől.

-Na és te hogy aludtál?- Kérdezte. Hátra néztem és észrevettem, hogy az ajtófélfának dőlve, karbatett kézzel áll.

-Egész jól, köszi.- Feleltem, majd pedig a frizsider felé lépkedtem.

Vissza fordultam, hogy megkérdezzem tőle, hogy ma is megfelel-e neki az őz vér, de egy szempillantás alatt, magam előtt találtam őt.

-Héj!- Szólaltam fel.

-Na mi a gond? Olyan furcsa vagy ma.- Kérdezte és a kezét feltett a frizsider tetejére.

-Nem vagyok én furcsa.- Vágtam rá és zavarodottságomat elrejtve, elfordultam tőle és fürkésztem tovább, a felcímkézett vértasakokat.

Matt hirtelen megfogta a csuklómat, majd pedig belenézett mélyen a szemeimbe.

-Á! Nem vagy furcsa. Akkor mitől gyorsult fel a pulzusod?- Egy öntelt vigyort virított. Kikerekedett szemekkel néztem rá.

Ilyenkor bánom azt, hogy vér folyik az ereimben. A vámpíroknak ilyen pulzus problémájuk nincs.

-Nem mindegy az neked?- Vágtam rá és kirántottam a csuklómat a kezéből. -Ma is meg felel neked, az őz vér?- Kérdeztem. Ezzel próbáltam terelni a témát, de mire észbe kaptam, Matt arrébb húzott és becsukta a frizsidert, majd pedig neki nyomott. Szemei vérvörössé váltak. Még soha nem láttam ilyennek őt.