꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

78. Mit láthatott Emmett?

Előző részből:

-Gyere sétáljunk egyet.- Mondta mosolyogva és tartotta felém a kezét.

Egyik felem megindulna felé, a másik pedig elrohanna messze. Folyton ez a fránya, menekülési kényszer gyötör.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Úgy érzem, mint ha össze akarnék esni. Tudom hogy ezt az érzést, a bűntudatom okozza. Förtelmesen érzem magam. Matt itt áll velem szemben és csak arra vár, hogy meginduljak felé. Szemei azt sugallják, hogy nincs semmi baj és megért engem. De a röhej az, hogy még én sem értem magam. Szégyellem, hogy ezt most eljátszottam vele, de ő még ennek ellenére is itt van és felém nyújtja a kezét. Oly nehéz a választás.

Matt megindult felém és mellém állt. Kezével megsimogatta a hátamat és hirtelen akkora nyugalom tört rám, amit semmilyen nyelven nem lehetne elmagyarázni.

-Ne félj Sarah. Tudom hogy min mész most keresztül és én teljesen megértem a reakciódat. Csak arra az egy dologra kérlek, hogy ne menekülj el. Nem akarlak bántani és ezt te is tudod. Nálam jobban, talán még senki sem szeretett téged. Itt vagyok veled, pont azért, hogy megóvjalak. Ez a prófécia.-

-Ez a prófécia?- Kikerekedett szemekkel fürkésztem, Matt nyugodt arcát.

-Erről akartam veled beszélni. Beszéltem a Bölcsekkel és ők megjósolták a jövőt. Az a dolgom, hogy veled legyek és segítsek vissza rázódni az életbe. Ha hagyod magad, akkor ez sikerülni is fog. De ahhoz, elszántan kell igyekezned, hogy elfeledd Jason-t.- Mondta és közben simogatta a hátam.

-Köszönöm.- Mondtam.

-Mit is?- Felvonta a szemöldökeit.

-Azt, hogy velem vagy.- Feleltem és egy halvány mosoly rajzolódott ki az arcomon.

-Nincs mit ezen köszönnöd.- Mondta és egy csókot lehelt a homlokomra. -Én szeretlek Sarah.- Belenézett sötét aranybarnás szemeimbe, majd pedig a táj felé vetette tekintetét. -Gyere sétáljunk egyet.-

Bólintottam egyet, majd pedig elindultunk.

***

Órákon keresztül sétáltunk és nagyon sokat beszélgettünk. Sokszor sikerült megnevettetnie és egyre felszabadultabbá váltam. Elértünk, Forks legmagasabb fájához és felnéztünk mind a ketten. Olyan egekig nyúlóan óriási volt, hogy nem lehetett úgy elmenni mellette, hogy ne mászuk meg.

-Egy fára mászós verseny?- Kérdezte izgatottan.

-Benne vagyok.- Vágtam rá, egy "most én fogok nyerni,, mosollyal.

-Felkészülni, vigyázz, kész, rajt, tűz!- Kiabálta a "tűz,,-szót.

Szélsebesen száguldottunk felfelé, most rajta tartottam a szemeimet és a célponton, azaz a fa tetején. Kikerülgettem a fa ágait és sikeresen felértem.

-Most már tényleg én nyertem!- Kiabáltam a felfele száguldó Matt-nek. Nem sokkal később, ő is felért.

-Igen, most te nyertél.- Mondta mosolyogva.

Gyanakvóan fürkésztem szemeit.

-Hagytad magad?-

-Ha hagytam volna magam, azt észrevetted volna.- Vágta rá.

Kicsit értetlenkedve néztem rá, de nem firtattam tovább, inkább a messzi tájat kezdtem fürkészni.

-Csodálatos a kilátás, innen fentről.- Jegyeztem meg és szemeimmel, mindent alaposan szemügyre vettem. Egy darabig néma csend honolt Matt és köztem, csak a madarak csicsergése volt az, mi nem hagyta a teljes csendet, felszínre törni.

-Sarah, valamit mondanom kell. Nem tudom, hogy számodra jó hír lesz-e, vagy sem, de úgy érzem, hogy el kell mondanom.- Tekintetét, elvette szemeimből és az arca szomorúvá vált.

-Na és mi tart vissza?- Felvontam szemöldökeimet.

-Hát, a reakciód.-

-Jaj, ne légy bolond! Mond!- Vágtam rá mosolyogva.

-Ügye tudod hogy most én, az apámmal élek.-

-Igen.- Figyelmesen hallgattam szavait.

-Nos hát az a helyzet, hogy az apám, azt akarja, hogy vissza menjek a Forks gimibe.-

-Értem és ezzel most mi a gond?- Felvontam szemöldökeimet, ő pedig belenézett szemeimbe.

-Hát az, hogy sajnos így ritkábban tudunk találkozni. Persze azon leszek, hogy láthassuk egymást és hogy pici Sam-et is eltudjam vinni néha, a suliba.-

Őszintén szólva, most hogy ezt megtudtam, bent a szívem mélyén, megmozdult valami. Ha bele gondolok abba, hogy ritkábban fogom látni Matt-et, az elszomorít. De hát, ez az élet rendje. Fiatal vámpír ő még, tanulnia kell. Jó nem mint ha én nem lennék fiatal, na meg nem mint ha nekem nem kellene tanulnom, de hát a lányom és a falka mellett, ez esélytelen. Volt szó arról, hogy a rezervátumba megyek, de ez még nem komoly.

-Semmi gond Matt. Én megértem.- Feleltem és egy halvány mosolyt villantottam.

-Biztos?-

-Persze!- Vágtam rá. -Na és mikor kezdesz?-

-Jövőhét hétfőn.-

-Rendben.- Mondtam mosolyogva.

Nem akartam, hogy ez a kis beszélgetés, megölje a hangulatot, szóval egy kisebb csend után, feltettem a legfrappánsabb kérdésemet.

-Nem vadászunk egyet?-

-Nincs még vadász idény nem?- Kérdezte és felvonta szemöldökeit.

-Szerinted az számít?- Fel nevettem.

-Igaz.- Zavartan mosolygott, majd pedig megvakarta a fejét.

-Na! Menjünk!- Vágtam rá.

-Legyen.-

***

Az erdő közepén, lesben állva, vártunk egy szép nagy zsákmányra, melyből mind ketten, tele szívhatjuk magunkat vérrel. Azonban hamar feltűnt nekem, hogy nem vagyunk egyedül.

-Sarah nézd! Ott egy szarvas.- Suttogta Matt. Már harci állásba állt és egy hajszál híján, elindult leteríteni az áldozatot, de én megragadtam a karját.

-Várj még!- Suttogtam.

-Mi a baj?-

-Fülelj!- Mondtam halkan.

Matt néma csendben, koncentrált velem együtt a tompa hangokra, melyek egyre inkább felerősödtek.

-Kik lehetnek azok?- Kérdezte suttogva.

-Nem tudom, de ismerős a hangjuk és pont erre tartanak.-

Csendben füleltünk tovább.

-Menj el és beszélj vele. Már lassan 6 hónapja nem láttátok egymást.-

-Emmett! Te is tudod, ott voltál és hallottad, hogy többet nem akar látni egyikőnket sem.-

-De és akkor ki fogja neki elmondani, a látomásomat? Magától nem jöhet rá a dolgokra, mert addigra késő lesz és teljesen összefog törni, ha megtudja.-

-Majd valamit kitalálunk.-

-Jó, rendben, de igyekeznünk kell.-

-Sss!!-

-Mi a baj Nathan?-

-Fogd már be Emmett!! Nem vagyunk egyedül. Vannak még itt rajtunk kivűl.-

Hirtelen kapcsoltam, hogy lebuktunk Matt-el. De nem tudtam másra gondolni, csak Emmett látomására. Mit láthatott?

-Sarah! Mennünk kell!- Suttogta Matt.

-Tudom. De mit láthatott Emmett?-

-Nyugi, úgy is megtudjuk. Vagy most akarod megtudni? Azt akarod, hogy lebukjunk, hogy hallgatóztunk?-

-Nem! Nem! Igazad van! Menjünk.- Feleltem, de a kíváncsiság akkor is bennem tombolt. Lehet tudnak valamit Jason-ről?