꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

30. Jason-nek miért van bajára az, hogy kiváncsi vagyok Matt-re?

Előző részből.

Nem tudom hogy ki, vagy kik szórtak ilyen varázslatot Emmett-re, de ebből nem nehéz rájönni, hogy hamarabb fog érkezni a csata.

Féltem Emmett-et, féltem az egész falkát.

Miattam kerültünk ebbe a helyzetbe és szörnyű lelkiismeret furdalásom van..

Szóljak nekik a suttogásról? Lehet hogy kellene, de hát most honnan tudnák ők is, hogy ki lehetett az.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Mondhatni most ismét, minden gondolatom oly zavaros. 4:00-óra van és csak azt várjuk, hogy Emmett magához térjen.

Fáradt vagyok, pedig lassan kelhetünk is.

-Menjetek aludni, majd mi itt leszünk Scott-al.- Ajánlotta fel, Nathaniel.

-Biztos? Nem lesz semmi gond?- Kérdezi nagyapa. Szemei oly fáradtak.

-Igen persze!- Vágta rá Scott.

-Én ébren maradok!- Mondtam határozottan.

-Nem!- Vágta rá Nathan.

-De hát..- Félbeszakított, Nathan.

-Nincs de! Ne feledd, mi vámpírok vagyunk! Mi amúgy sem alszunk, de neked szükséged van az alvásra.- Mondta és aggodó tekintetét szemeimbe fúrta.

-Hát legyen.- Feleltem.

-Na!!- Szólalt fel nagyapa, majd összecsapta tenyereit és folytatta. -Most hogy ezt kitárgyaltuk, Sarah akkor légy oly szíves és oszd meg az ágyadat Jason-al, mert amint látod, ő most nem tud hol aludni.- Mondta lelkesen.

Olyan fura mostanában a nagyapám.

-Jaj nem szükséges! Átvisszük a vendég házba, Emmett-et.- Mondta Nathan.

-Az nagyon messze van innen. Nyugodtan maradjatok itt, legalább hamarabb kitudnánk jönni, ha netán valami gond adódna.- Mondta nagy lelkűen nagyapa.

Nathaniel rám vetette kérdő tekintetét, vártja a reakciómat.

-Nem gond?- Kérdezte Jason. Tekintetemet íriszébe szegeztem, mely most inkább arany barna és kivételesen nem fekete.

Hát most erre mit mondjak? Nem igazán örülök a helyzetnek, de hát már igy is sok van a rovásomon. Ha elkezdenék ellenkezni, csak jobban szítanám a tűzet.

-Nem gond.- Feleltem halkan.

-Rendben, akkor most már tényleg menjünk aludni!- Amint végig mondta nagyapa, ő már be is viharzott a szobájába.

-Rendben, akkor most már tényleg menjünk aludni!- Amint végig mondta nagyapa, ő már be is viharzott a szobájába.

Nathaniel, rápillantott Jason-re, majd pedig vissza rám.

Szemei szinte azt a kérdést súgalták, hogy "nem lesz baj?„ Hát mi baj lehetne? Jason majd az ágy egyik végébe fekszik, én meg a másikba. Legalább igy biztosan nem lesznek rémálmai.

-Jó éjt!- Mondta Nathan.

Mi megköszöntük, majd becaplattunk a szobámba, majd pedig Jason becsukta az ajtót és tekintetét rám szegezte a félhomályban. Most kicsit zavarban vagyok, ami nem jellemző rám. De hát most egy olyan férfi mellett kell majd feküdnöm, akit egykor teljes szívemből gyűlöltem, majd pedig nehezen de megbocsátottam neki. Hát nem könnyű.

-Melyik oldalon szeretnél feküdni?- Kérdeztem, bár hang alig bírt ajkaim közül, kiszűrődni.

-Válassz te!- Mondta.

Egy darabig álltunk egymással szemben, az ágy előtt. Majd lépteimmel az ágy baloldalát céloztam meg, végül elfeküdtem. Jason is elfeküdt a másik oldalra és egymásnak háttal, próbáltunk elaludni. Kicsit szokatlan, nekem ez a helyzet, de egy jó 5 perc után, újra elkapott az álom. De akkor hirtelen, egy kezet éreztem meg, a vállamon. Megfordultam és Jason kivirult tekintetébe ütközött az enyém.

-Igen?- Kérdeztem.

-Köszönöm!-

-Mit?- Meglepetten felvontam szemöldökeimet.

-Hát.. Mindent.. Segítettél magamra találni.- Suttogta, majd pedig megsimogatta az arcomat. Feltámaszkodott könyökére és egy puszit lehelt a homlokomra, ami miatt nagyon meglepődtem.

-Tudod hogy mit jelent a homlok puszi?- Kérdeztem és én is feltámaszkodtam a könyökömre.

-Tiszteletet.- Suttogta.

-Igen.- Vágtam rá.

Ismét szóra nyíltak volna ajkaim, de Jason megelőzött.

-Tisztelem benned, hogy nem futamodtál meg, annak ellenére sem, amint belül érzel.- Suttogta és öszinteséget véltem felfedezni, gyönyörű szemeiben.

-Köszönöm Feleltem és mosolyra húztam ajkaim.

-Örülök hogy jólesnek, a szavaim.- Mosolyra húzta ajkait.

-Héjj.. Te ezt.. Ja már értem. Ne kutakodj az érzelmeim közt.- Vigyorogva mondtam.

-Nem áll szándékomban, de néha belém hasítanak.- Mondta mosolyogva, majd hirtelen elszomorodott

-Látni akarod Matt-et?- Kérdezte.

-Ez most hogy jött ide?- Felvontam szemöldökeimet.

-Csak érzem.- Komollyá vált tekintete.

-Csak kiváncsi vagyok, hogy még is ki ő.- Feleltem.

-Ne legyél!- Motyogta, majd pedig megfordult és jobban betakarózott.

Hmm... Ez érdekes.. Féltékeny? Na de mire fől? Nincs is Jason és köztem semmi. Falra mászok a hangulat ingadozásaitól.

Megfordultam én is és próbáltam aludni, ami nagyon nem akart sikerülni, még egy 20 perc után sem. De kínok kínján, hozzám is ellátogatott, az álom manó.

***

Hétfő Hajnali 5:30-óra.

Valami oknál fogva, megébredtem és Jason-el szemben találtam magam. Észrevettem, hogy az arcomat fürkészi. Hirtelen felriadtam és levágódtam az ágyról.

Igen, most tudom hogy nem értitek a reakciómat. De ti nem rémülnétek meg, ha valaki azt nézné hogy hogyan alszotok?

Hát én halálosan megrémültem.

Jason, döbbenten nézett utánam, majd pedig felnevetett és felsegített.

-Mit ugrálsz te itt?- Még mindig nevet.

-Még kérdezed? Halálra rémítettél, azzal hogy néztél miközben aludtam.- Fújtattam egy nagyot, majd pedig nehezen, de elért a tudatomig, hogy Jason mind végig fogta a kezemet.

-Nem akartalak megijeszteni, csak olyan békésen aludtál és hát.. Szép vagy na!!- Nyögte ki. Biztos vagyok abban, hogy elpirult, csak a félhomályban nem igazán látom.

-Szép vagy na!!- Utánoztam Jason hangját, majd pedig felnevettem.

-Hogy mondtad már?- Nevetve kérdeztem, de már a számhoz tettem a kezem, hogy senki ne hallja, hogy mindjárt megfulladok a nevetéstől.

-Ez nagyon kedves... Elmondom, hogy mit gondolok rólad, te pedig képen röhögsz.- Bevágta a durcit, de én még mindig nevetek. Próbálom abba hagyni.

-Bocsi na!!- Már a szemeim is könnyeznek, Jason durcás arca láttán.

-Jólvan, majd ha befejezted, akkor majd beszélünk. Jó éjt!- Ismét a másik oldalára fordult.

-Hihetetlen vagy.. Jó éjt! - Jelentettem ki, majd pedig letöröltem, az utolsó könnycseppet is, ami a nevetés miatt szökött ki. Megfordultam én is és pár perc után, el is aludtam.