꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

1. Ez vagyok én

Kedd. Reggel 7:00 óra.

Egy régi buszon ülök, épp Forks-ba tartok, már nincs sok az útból hátra. Napok óta nem ettem és nem aludtam, szóval nagyon gyenge vagyok.
Körülöttem az emberek, mind hamburgerre hasonlítanak, úgy hogy nehezen állom meg, hogy ne marcangoljak szét valakit.
A zenével terelem a figyelmem, de nagyon nehéz.
Nekem a táplálkozásom, nagyon furcsa, mert képes vagyok emberi ételeken is el élni, de a vér utani szomjamat, nagyon nehezen tudom csillapíttani.

Nos, hát mit is kell tudni rólam? Nagyon hamar dühbe jövök és ha elér nálam egy pontot az ideg, akkor sajnos egy érdekes szörnyeteggé változom,
nem vagyok olyankor egy szép látvány.
Mondhatni jobban hasonlítok anyámra, szóval ha átváltozom, akkor a testemet mindenüt szőr boritja és nagyon nagy vérszívó fogaim nőlnek, ami egyarán alkalmas a hús széttépésére és a vérszívásra is. Sokan úgy tartják, hogy a Hibridek kétlabon futnak, de a lábuk teljesen olyan mint a farkasoké. Az igaz, hogy megegyezik a lábam egy farkaséval de négy lábon futok az áldozatom után, illetve csak futottam, mert megesküdtem, anyámnak, hogy nem leszek többé az a vérszomjas fenevad.
Inkabb hasonlítok egy Vérfarkasra mint egy Jetire..
Hamarosan várhatóak lesznek a vámpír képességeim, kivancsi leszek, hogy milyenek lesznek majd.

Nekem soha nem voltak barataim a suliba, szóval nem tudom, hogy a Forksi Gimi, mennyivel lesz másabb, de abban bíztos vagyok, hogy ott is nehéz lesz uralnom a vérszomjam, pláne hogy elvesztettem szeretett anyámat. Mindig ő terelgetett a helyes irányba, Nagyapát csak képekről ismerem, azt tudom róla, hogy vérbeli farkas, ahogy anyám volt.
A farkasok sajnos nem élnek örökké, de a Hibridek, azaz én fajom, 25 éves korunkig öregszünk, aztán vége, onnantól kezdve "halhatatlannak" számítok, nem mint ha most nem lennék az, persze csak addig amig apám rám nem talál.
A hajam picit hullámos a hátam közepéig ér és persze fekete. A szemem, hol barna, arany barna, de van mikor fekete.
A bőröm olyan fehér mint a hó, hát igen, az apám bőrét örököltem, a nap fénye, fájdalmas dolog a számomra, de nem annyira mint az igazi vámpíroknak.
Ők sem halnak meg a naptól, de legyengíti őket.
Nem sok Hibrid farkas vámpírról olvastam eddig, de amiket találtam róluk, azok borzasztóak voltak.
Az jár a fejemben, hogy én is olyan leszek majd, amikor megjelennek a képességeim?
Szürnyű lesz.

Na lassan megérkezünk egy pihenőhöz, jó lesz már, mert farkas éhes vagyok... Értitek, Farkas éhes. Áhh. Na mindegy..

***

Végre leszálltunk. Persze jogos lenne a kérdés, hogy miért nem a magas fák közt közlekedem, hát azért nem, mert még nincs meg az a vámpír képességem. Na de bemegyek ebbe a kis boltba és
keresek valami ehetőt, az eladón kívűl.

Nagyon kicsi ez a bolt, húsos pult nincs is, úgyhogy akkor megint marad a kutya táp.
Tudom, hogy azt mondtam, hogy el élek az emberi ételeken is, de azalatt a sült húsra meg a többi húsos ételre céloztam...

10 kilóméterről is megérzem, ha valaki megszúrja az ujját egy tűvel. Olyankor egy erős kínzó vágyat érzek hogy a szomjamat oltsam a sebesült vérével.
Ezt most miért mondtam el? Mert rohadt nehezen állom meg, hogy ne kapjam ki az eladót a kasszából. Itt állok és csak egy ember van elöttem, de már nem tudom, hogy mióta várok, hogy sorra kerüljek...

Na végre én jövök.

- Csak ez a kutya táp lesz? - Unott arcal pásztázza, a már idegbeteg fejem.

- Igen csak ez...- Add már oda...

Nagy nehezen, de végre kimondta az összeget és én kifizettem, majd már is vissza siettem a buszra és eldugtam a kutya kaját a taskámba és sunyiban neki álltam enni. Több mint a semmi...

***

8:00 óra

Már az út vége felé tartok, lassan megérkezek
Forks-ba. Vajon a Nagyapám tudja hogy megyek?
Nem tudom hogy eztán, hogy fog alakúlni az életem, hogy hogyan fogom el titolni hogy mi vagyok, de hát lesz ami lesz...