꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

61. A boldogsággal, kéz a kézben jár, a fájdalom.

Előző részből:

Mielőtt elindultunk volna, Nathan megfogta a kezem, ami az ölemben pihent eddig.

-Örülök, hogy újra láthatlak.- Mondta mosolyogva, majd pedig elindította az autót.

-Én is.- Feleltem és egy mosollyal nyugtáztam szavait, végül pedig elindultunk.

Először otthon keressük apámat. Ha nem is lesz ott, akkor remélhetően, hagyott valami üzenetet vagy nyomot maga után, ami által megtalálhatjuk őt. Bízom benne! Tudnia kell a jó hírről!

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Leparkoltunk a ház előtt, majd pedig nyomban be is siettünk. Azonban apámnak hűlt helyét találtuk, de az étkezőben egy szépen megfogalmazott levél ékesítette a pultot. Rögvest magamhoz vettem a kézírást.

***Apám levele.***

Üdvözlégy drága leányom! Gondolom ezeket a sorokat olvasva, tombolnak benned az érzelmek. Idegesen de valahol mégis nyugodt szívvel nyugtázod levelem. Kíváncsi vagy, hogy hova lettem. Mire ezt a levelet olvasod, addigra én már Párisban járom az utcákat. Tudom most értetlenkedve fürkészed a szavaimat. Elmesélem neked, hogy miért is mentem oly messzire.

Úgy vélem, észre vetted már hogy mennyire hozzám nőt a kis Samantha. Amíg ti távol voltatok Jason-el, mi kieszeltünk egy tervet a pici lányoddal, az én édes egyetlen kis unokámmal.

Jól tudtuk, hogy nem fogjátok megkapni, az örökbe fogadási engedélyt, így Samantha elém állt, a halála napjának estéjén. Azt mondván, hogy Papa valamit tennünk kell. Döbbenten fürkésztem, okos ötletét és fejlett artikulálását. Miközben figyelmesen hallgattam őt, olyan volt mint ha téged láttalak volna, kislányként.

Elmesélte, hogy mennyit jelentesz neki te és Jason és persze én is. Majd belekezdett a képességének az elmagyarázásába. Még soha nem tette próbára ezt az áldást, ezért nagyon félt. De én ott voltam mellette, az utolsó percig. Szombat hajnalban telihold volt, így kibattyogtunk a mezőre. Vele szemben állva néztem végig, ahogy kiszáll a lelke a testéből, majd elbúcsúzván útnak indult felétek. Így szombat éjfélkor fogant meg pici Samanta. Most őt véded a szíved alatt. Sam, saját akaratából akart a lányod, illetve lányotok lenni. Vigyázz rá kincsem, mert ő lesz az, ki majd megváltja életed.

Vissza térve rám, én most valószinűleg, már járom Páris butikjait, a legszebb baba ruhák után kajtatva. Pár nap és otthon leszek életem. Vigyázzatok magatokra és a pici Samantha-ra.

UI: Hamarosan újra együtt lesz a család! Ölel, csókol, a te drága apád.

***Apám levele vége.***

Könnyeim kiszöktek, a levél olvasása után. Szívemet most is heves dobogásra készteti a boldogság, az őszinte feltétel nélküli szeretet.

Hasamra tettem a kezem, majd pedig mellém lépett Nathaniel.

-Mi áll a levélben?- Kérdezte kíváncsi tekintettel. Kezébe nyomtam a levelet, majd pedig elkezdtem fürkészni olvasó szemeit.

Ott ragyogott kristály tisztán, az öröm íriszében. De azonban, még is szomorúságot véltem felfedezni, szemeiben. Amint felnézett a levélről, találkoztak tekinteteink.

-Nagyon örülök, hogy ilyen jó apád van. Megérdemled a boldogságot Sarah.- Mondta és egy halvány szelíd mosolyt varázsolt arcára. Kezembe nyomta a kéziratot és elindult az étkező ajtaja felé.