꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

43. A haditerv.

Előző részből:

A zárka ajtaja, ismét kinyitódott és a Fők feje lépett be rajta, majd pedig megállt előttem és közelebb hajolt a fülemhez.

-Van egy jó hírem kedvesem. Hamarabb láthatod édesapádat. Két napon belül ide érnek. Hát nem nagyszerű?- Suttogta, majd eltávolodott és hangos ördögi kacagásba kezdett.

De még milyen “nagyszerű.”

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

***Sarah szemszöge vége***

***Scott szemszöge***

Vissza futottam Brian-ék házába, de már nem találtam bent senkit.

Ez “szenzációs.” Most hol keressem őket?

Elindultam a tárgyaló felé, hátha összehívott mindenkit Brian.

Amint oda értem, észrevettem Ronald-ot.

-Héjj Haver!- Kiabáltam neki, amire ő egyből felkapta a fejét és rám nézett. Elkezdtem felé futni, majd pedig megálltam vele szemben.

-Helló!- Köszönt.

-Helló! Te hallod? Nem láttad Brian-ékat?- Kérdeztem, majd pedig a tárgyalóterem ajtaja felé vetettem pillantásomat, ami pont akkor nyílt ki és megláttam Brian-t.

-Már nem érdekes.- Mondtam, majd befutottam a terembe.

***

A falka nagy része már bent van és zajonganak, én egyből kiszemeltem Briant és odamentem hozzá. Próbál mindenkit lehiggasztani. Még nagyon korán van, csak most múlt el 4:00-óra, szóval nem csodálkozom hogy mindenki nyűgös.

-Mindenki nyugodjon le!- Kiabálja Brian.

-Brian, beszélnünk kell!- Mondtam, majd pedig rám nézett.

-Na mond, mert már kezdeném a tárgyalást.- Motyogta ingerülten.

-Nem tudtuk vissza tartani Jason-t. Elindult a Fők-höz.- Alig hogy elmondtam, Brian-nak egyből felment a pumpája.

-Na ez “csodálatos.”- Mondta és hirtelen az asztalra csapott, hogy hagyják már abba a kiabálást a farkasok.

-De Nathan utána ment.- Mondtam, nyugtatásképpen.

-Kuss legyen már!- Üvöltötte Brian és az egész terem, az ő hangjától zengett. A farkasok elhallgattak és leültek.

-Köszönöm, hogy szóltál Scott.- Mondta, majd pedig végig nézett a néma falkán.

-William, Ronald és Scott. Ti hárman, menjetek és segítsetek Nathaniel-nek, vissza hozni Jasont. Mondta majd mi bólintottunk és egyből elindultunk.

***Scott szemszöge vége***

***Nagyapa szemszöge***

-Na szóval, most hogy végre mindenki elhallgatott, elmondanám az okát annak, hogy miért rángattalak titeket ide.- Vettem egy mély levegőt és folytattam. -Mint már ti is tudjátok, Sarah eltűnt.- Mondtam.

-Lelépett a csaj. Jól is tette én is csak leléptem volna a helyében.- Mondta Kate.

-Nem lépet le!- Förmedt rá Emmett. -Elrabolták, láttam. A Fők-nél van, de már nem sokáig, mert a Klux úton van hogy átvegyék és elvigyék a klánjukba, hogy majd pedig kivégezhessék.- Mondta. Kate néma csendben fürkészte, az aggódó Emmett arcát.

-A lényeg az, hogy nincs sok időnk hátra. Meglepetés szerűen kell, kivégeznünk a Fő tagokat, amíg a Klux nem ér ide.- Mondtam.

-De még is hogyan?- Kérdezte Frank, az egyik falkatag.

-Szétfogunk szóródni az erdőben és körbefogjuk venni a Fők kastélyát. Majd pedig Emmett és én, befogunk commandózni és ki fogjuk szabadítani Sarah-t. Mind végig kapcsolatban leszünk telepatikusan és tudatni fogom veletek, hogy mikor támadunk. A lényeg az, hogy Sarah-t ki kell juttatnunk mielőtt támadnánk és egyből táplálékot kell adnunk neki, mert Jason szerint, direkt nem eszik, hogy meghaljon.- Mondtam, majd vettem egy mély levegőt. -Kevert vért kell adnunk neki, azaz állati és emberi vért egyszerre. Sima emberi vért nem adhatunk neki, mert elveszti a fejét, de viszont a sima állati vér pedig nehezen regenerálja az erejét.- Mondtam.

-De miért létfontosságú, hogy egyből táplálkozzon?- Kérdezte az egyik farkas.

-Mert szükségünk van rá, a csatában. Mivel Sarah Hibrid, ebből kifolyólag, mind a két faj képességével és erejével rendelkezik.- Mondtam.

-Majd én intézem a vért!- Ajánlotta fel lelkesen Emmett.

-Rendben, köszönöm!- Mondtam.

-Holnap hajnalban fogja kezdetét venni az akció, úgyhogy megkérek mindenkit, hogy hajnali 4:00 kor már mindenki itt várjon a tárgyaló előtt és együtt elindulunk.- Ezzel be is fejeztem a mondandómat. A Farkasok határozottan felálltak és helyeselték a tervet, majd pedig szétoszlott a tömeg.

***

Reggel 7:00 kor már mindenki lelkesen edzett, én pedig próbáltam elérni Jason-t, a telepatikus gondolataimmal, de semmi választ nem kaptam.

***Nagyapa szemszöge vége***

***Sarah szemszöge***

Most már hamarosan megint jönnek a Fők, hogy megkínozzanak. Nem tudom, hogy meddig húzom még. Nem régen a kijutáson is gondolkodtam, de teljesen elvetettem ezeket a gondolatokat, mert innen lehetetlen kijutnom.

Lehajtottam a fejem és elkezdtem azon gondolkodni, hogy ha megérkezik a Klux, akkor vajon egyből kivégeznek, vagy pedig elvisznek magukhoz és ott végeznek ki.

-Pisszt. Pisszt!-

Hirtelen felemeltem a fejemet a pisszegő hangokra, de nem láttam senkit.

-Sarah!!- Suttog.

-Jason?- Kérdeztem félhalkan.

-Igen, jöttem kiszabadítani téged!- Suttogta.

Istenem. Jason nem mondott le rólam. Könnyeim előbújtak szemeimből.

A döbbenettől nem jutottam szóhoz.

Hirtelen hangos, gonosz kacagás törte meg a csendet.

-Hát az nem fog sikerülni!- Jelentette ki, a Fők feje.

Tekintetemet, a rácsokon túli árnyékokra szegeztem és láttam, hogy lefogták Jason-t.

-Hagyjátok békén!- Kiabálni akartam, de már ahhoz sem volt erőm.