꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

19. Matt és a másvilág.

Az előző részből:

***Matt szemszöge***

Miután elbúcsúztunk, egy jó 10 perc után, egy nagy csörömpölésre emeltem fejem, a nappaliból jött a zaj.
Felálltam, majd a szobám ajtajához vettem az irányt.
Résnyire nyitottam, hogy ki lássak.
Majd lassan elindultam az emlitett helyre.

Körülnéztem, majd észrevettem egy alakot, a mosdóból az étkezőbe szaladni. Hallkan utána osontam, majd bekukucskáltam, hogy meg lessem a betörőt. A döbbenettől megszólalni nem tudok..

Hát ő??

••••••••••••••••

Egy elég érdekesen kinéző hófehér bőrű, arany barnán rikitó szemű sráccal néztem szembe.

Mi a fenét kever ez az étkezőben?

Hirtelen kopogásra lettem figyelmes, majd a bejáratiajtó felé vetettem a pillantásom.

Nem áááh nem parázok, csak egy érdekes hulla színű pasas van a konyhámban, közben pedig kopognak is..

A mereven álló betörőt az étkezőben hagyva, a bejárati ajtó felé vettem az irányt, majd kinyitottam.

Szembe találtam magamat még kettő hulla színű fickóval.

-Helló, Szia.- Köszöntek, majd kikerültek és már is az étkezőbe mentek a másik pasashoz, láttam rajtuk hogy idegesek. Majd hirtelen megpöcögtette a vállamat valaki, majd vissza fordultam az ajtó felé.

-Szia Matt, bocsáss meg ezért az érdekes berohanásért a haverjaimnak, de tudod kicsit furák.. - Vakargatta fejét Sarah és egy zavart mosolyot fúrt szemeimbe. Egy hatalmas vigyor ragadt az arcomra amikor megláttam őt.

-Ő.. Hát semmi gond, csak tudod ez így kicsit fura volt. Azt hittem hogy betörö. - Zavartan kezdtem mosolyogni, majd félre álltam, hogy betudjon jönni ő is.

***Matt szemszöge vége***

***Sarah szemszöge***

Hihetetlenek ezek az új vámpír haverjaim, alig pár órája ismerem őket, de már is rájöttem hogy az illemet nem ismerik. Scott nem akart természetes úton a házba teremni, azaz nem akart kopogni az ajtón és udvariasan engedélyel átlépni a küszöböt. Megpróbált úgy mond beteleportálni a házba, ami sikerült is neki. Most éppen a károkat nézem, amit Matt mosdójába sikerült csinálnia...
Egyébként tökre örülök, hogy Matt ilyen könnyedé veszi ezt a vápmíros farkasos dolgot, pedig ez nagyon nem egy megszokott dolog az emberek körében.

Becaplattam az étkezőbe a haverjaim után.

-Na srácok, illetve Scott. Elvileg te egy 18 éves külsőben lévő 400 éves vámpír vagy nem de? Udvariasságot nem tanultál a 400 év alatt?- Felvontam a szemöldököm és karba tettem a kezeimet.

-Jó igazad van Sarah, bocsánat.- Mondta, majd ránézett Matt-ra és közelebb lépkedett hozzá.

-Ne haragudj a mosdó miatt, mennyibe került a törölközőszekrény? Ki fizetem.- Zavartan kezdett vigyorogni Scott. Nathan és Emmett, belértve minket is Matt-el, komoly tekintetünket szekeztük, a megbánó Scott arcára.

-Áhh hagyd. Nem lényeg.- Felelte Matt, majd előrébb lépett Nathan.

-Egyébként szerintem itt az ideje, hogy bemutatkozzunk.
Az én nevem, Nathaniel Clark, egy suliban illetve egy osztályba járunk, de még soha nem beszéltünk, de gondolom sejted hogy miért.- Mondta, majd nyújtotta kezét Matt felé. Kezet ráztak, majd vissza lépett Nathan.

-Én Emmett Cox vagyok, én csak az évfolyam társad vagyok és a barátnőd haverja.- Vigyorogva mondta és ő is nyújtotta a kezét Matt felé, én hirtelen tarkon vágtam Emmett-et. A bevésődés, az csak egy dolog, attól még nem keztünk el járni Matt-el, hisz egy csók sem volt. Még... Vagy ez már járás? Mert ha az, akkor nagyon gyér..

Kezet ráztak, majd Scott is elő lépett és vele is lekezeltek.

-Hát.. Üljetek le.. Kérdezném hogy adhatok-e valamit inni, de hát..- Zavart mosolyal pásztázza a vámpír fiúkat, közben pedig vakargatja a fejét Matt.

-Úgyan. Semmi gond, nem a vendéglátás miatt jöttünk.- Mosolygott Nathan, majd leült az asztalhoz és a többiek is követték a példájat, csak én és Matt maradtunk állva.

-Na igen. Akkor elmondom hogy miért jöttünk.- Muszáj lesz elmondanom, még akkor is, ha ezzel Matt-ra hozom a frászt. Figyelmesen pásztázza mindenki az arcom.

Utalok középpontba lenni, de hát most ez van..

-Emmett-nek van egy képessége, amivel látta Jason szándékait. Nos és hát azt látta, hogy ellenem illetve ellenünk próbálja a falkát úszitani és ebből kifolyólag te is veszélyben vagy. Nekem pedig kötelességem téged megvédeni.- Hadartam végig, remélem így is megértette.

-Értem.. Hát, ez nekem nagyon fura, hogy egy lány akar megvédeni, amikor ezt a feladatot nekem kellene elvégeznem. Most nagyon kicsinek érzem magamat köztetek. - Egy halvány mosolyt virított, meg sem lepődött Jason tervén.

Öszintén szólva, azt hittem hogy majd sokkot kap vagy valami.

-Mi mindig a nyomodban leszünk és közbe lépünk ha valami baj lenne.- Jelentette ki Nathan egy komoly hősies arcal.

-Hát köszi srácok! Nekem azt hiszem, hogy most kell egy kis idő, mig megemésztem a dolgokat. Tegnap cseppentem bele ebbe a világba és hát ez nekem még retentően furcsa, de afelől biztosithatlak titeket, hogy senkinek nem fogom elmondani a titkotokat.- Ebben bíztos is vagyok. Láttom Matt arcán az öszinteséget.

-Ajánlóm is!- Hirtelen felállt Emmett és szemei vörös színbe burkolóztak. Mindannyian rá néztünk Emmett-re.

-Nana!! Haver nyugi!- Felállt Nathan és vissza ültette a székre Emmett-et.

Mi a franc baja van ennek? Egész végig tök normális volt. Valamit láthatott? Mert egy ideig maga elé bámult.

-Láttál valamit Emmett?- Kérdeztem és felvontam szemöldököm, de kerüli a tekintetem..

Hmm.. Ez furcsa..