Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

4.fejezet:Minden rendben lesz!

Drága csajok! Köszönöm a 3 fejezet alatt összegyűlt 57 olvasót! Nagyszerűek vagytok! Puszi 

Hope

-Nem, ez nem lehet! Nem halhatott meg. Ez valami félreértés-sírtam el magam.

-Sajnálom, Hope, de ez igaz. Megtalálták a testét és azonosítanunk kellett. Ő volt az-sírja el magát újra Maria-Meghalt-szipog a vonal végén.

-Őszinte részvétem, Maria! Eltemették már? -kérdeztem.

-Igen, múlt héten hétfőn-halkul el a hangja, de tudom, hogy próbálja magát erősnek mutatni.

-Részvétem, Maria! Ne haragudjon, de mennem kell. Viszonthallásra!-köszöntem el és zokogva a padlóra borultam. Meghalt. Nincs többé. A gyermekem apja halott. Soha többé nem láthatom, a gyerekem pedig nem ismerheti meg majd, ha egyszer találkoztak volna. És én nem akartam neki mondani! Hisz már több, mint hat hete nem él. Meghalt. Számára ennyi volt az élet.

Harry

Éppen csak benyitottam az ajtón azzal a sok cuccal, amit estére vettem, amikor zokogás hallatszott a konyha felől. Hope! Bassza meg! Mi történhetett? A cuccokat letámasztottam az előszobában és siettem befelé. A húgom a földön feküdt és zokogott, de mintha dézsából öntötték volna úgy. Hozzásiettem és karjaim közé húztam. Mi történt? Hisz egy órára mentem el.

-Mi a baj, hugicám? Ki bántott? Mi történt? -kérdeztem rá aggódva. Annyira bánt, amikor szomorú.

-Adam....-kezdett bele, de újra zokogott.

-Mi van Adammel? Hm? Hope, mondd már, az Istenért! -könyörögtem neki.

-Adam meghalt-bökte ki, de tovább sírt és csak sírt. Na, ez volt a nagy mellbecsapás.

-Hogy mi? Mi történt vele? -nyögtem ki nehezen ezeket a szavakat.

-Aznap reggel, amikor elhagyott haza akart repülni. De nem ért haza, lezuhant a gép. Megtalálták a testét, és azonosították is. Ő volt az, a családja is megerősítette a tényt. Maria, Adam anyja ma reggel felhívott és közölte a tényt. Édes Istenem! És én nem akartam neki elmondani. Most már nem is tudhatja meg-zokogott tovább, mire csak nyugtattam, de hasztalan volt.

-Áthívjam Elt vagy Danit, esetleg valamelyik srácot? -kérdeztem rá együttérzően.

-Hívd át Eleanort és Danit-kérte halkan, mire bólintottam, és hívtam is az említetteket. 10 perc sem telt bele, átértek. Már tudtak mindent, így csak befutottak és ölelésbe vonták a húgomat.

-Nyugodj meg, édesem! Neked és a babának sem tesz jót, ha idegeskedsz. Tudom, hogy nehéz, de együtt megoldjuk, jó? -kérlelte és kérdezte Eleanor Hope-ot. Hope fél óra múlva hozzám futott.

-Veled szeretnék menni, de nem lehet-motyogta pólómba.

-Még eljöhetsz te is és a csajok is-mosolyogtam rá, mire felcsillant a szeme.

-Tényleg? -kérdezett rá.

-Igen, fel is hívom Pault, de előtte beszélj a lányokkal. Én addig felhívom Lou-t és Liamet.-intett a csajok felé.

Hope

Odasomfordáltam a lányok mögé és felvetettem az ötletem nekik.

-Végre! Már vártam, mikor gondolod meg magad-ujjongott egyszerre El és Dani.

Hazza hozzánk lépett.

-Paul és a fiúk is benne vannak, szóval nyomás csomagolni! -intett a szobám felé.