Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

39.fejezet:Father-Daugther Relationship

Hy, guys! 

Itt is volnék a legújabb résszel, ami remélem, tetszeni fog nektek! ☺♥

Mindenkinek kellemes vasárnap estét és sok erőt kívánok a következő héthez!

Vigyázzatok magatokra! :))

Következő rész pedig majd kedd-szerda környékén várható majd ;) ♥

All the love:Cs.xx'

Mia

A maminál játszottam a Barbie-jaimmal, amikor a mama és Harry bácsi jött be nem nyugodtan.

Gondoltam, rákérdezek.

-Mi a baj, keresztapu?-másztam fel az ölébe.

-Édesem, mennünk kell a kórházba-mosolygott rám, de nem úgy, mint szokott. Olyan szomorúan.

-Születik az unokatesóm?-kérdeztem izgatottan.

-Nem, Mia! Az unokatestvéred születése még arrébb van-nézett rám a mami.

-Akkor a tesókám?-kérdeztem tovább a mamit.

-Nem, édesem. Anya van kórházban, bemegyünk hozzá-vett fel az ölébe a mama.

Sírni kezdtem. Nem, nem, nem. Anyuci! Anyát akarom! Nincs baja az anyának, ő mindig mellettem lesz, megígérte nekem.

-M...aa...maa!-sírtam a mami karjaiban.

-Sh!-simogatta hátamat, de én csak sírtam.

Anyuci, legyél jól! Megyek, és meggyógyítalak. Viszem az orvosos dobozomat.

Harry

Mia nagyon sírt. Elhiszem, hisz a húgom a mindene. A kórház és Zayn is hívott, hogy baj van, azonnal menjünk be. Összeesve találta a húgomat a házában.

Nagyon gyors tempóban száguldottam a kórház felé, de most leszartam.

A húgom egészsége a fontos, nem a nemsokára kiküldött számla.

Gyorsan odaértünk, ölembe kaptam Miát és anyával besiettünk a recepcióhoz.

-Hope Andersont keresem, nemrégen hozták be-lihegek a nővérkének, aki nyilván felismert.

-Második emelet, 201-es szoba-mosolyog ránk megértően, és a lift felé int kezével. Köszönetképpen biccentek fejemmel, és megyek is a kezemben Miával és anyával a liftbe. Hamar felértünk, és a 201-es szobával szemben álltunk meg. Anya mély levegőket vesz. Látom, hogy nagyon ideges és kiakadt.

-Minden rendben lesz, anya! Ezt megígérem mindkettőtöknek-adok mindkettejük arcára egy-egy puszit nyugtatásképpen.

Bekopogtunk, és egy halk „Gyere!" után beléptünk a magán szobába. Tudtam, hogy Zayn mindent elkövet egy ilyen szobáért. Nem mindennapi látvány tárult a szemünk elé. Zayn Hope kezét fogja, és csak szipogást hallani.

Mia lepattan a karomból, és Zayn felé kezd száguldani.

-Apa!-kiáltja el magát, mire Zayn hirtelen hátrafordul, és kitárja karjait keresztlányom érkezése miatt.

Látom szemében a könnyeket. Az örömkönnyeket is, de tudom, hogy Hope és a baba miatt is aggódik, nagyon is. Négy hete meglátogattam, és mindent megbeszéltünk. Én nem haragszom rá. Már nem.

-Kicsi lányom!-zárja szoros ölelésébe a fiú, aki immár tényleg sír. Mia is sírni kezd, és folyamatosan az anyját emleget.

-A... anya!-zokog fel apja karjaiban.

-Sh, kicsim! Anyával minden rendben lesz, megígérem neked, jó?-nyújtja kisujját, amire másodperceken belül még egy kis kisujj kerül, és összerázzák őket.

Anya lesokkolt. Teljesen.

-Mia! Honnan tudsz apádról?-tér észhez anya. Én csak mosolygok.

-Múlt héten megkértem anyát, hogy mutasson képet apáról, és ő mutatott róla-mutat Zaynre, aki immár az ölében tudta lányát. Mia a fejét barátom nyakhajlatába temeti, és ott nyugszik meg lassan. Zayn közben nyugtató szavakat suttog a fülébe.

-Jó napot, Mrs.Anderson!-köszön a fiú bátortalanul, de anya csak elmosolyodik.

-Szia, Zayn! Már nem Sandra?-tárja ki ölelésre a karjait. Zayn ahogy tud Miától átöleli anyát, és hallom, hogy köszönömöt suttog a fülébe, anya pedig csak biccent és mosolyog.

-Mi történt a húgommal?-kérdezek rá a fiúnál.

-A doktor úr szerint stresszelt, és felment a vérnyomása, emiatt esett össze. Nemsokára fel kell kelnie, mivel altatót kapott-fújja ki bent tartott levegőjét.

-Akkor minden rendben, ugye?-néz rá anya kétségbeesetten, de kicsit nyugodtabban.

-Igen, de vár még rájuk pár vizsgálat-sóhajt nagyot.

-Tudod, ugye?-kérdezek rá a nyilvánvalóra.

-Igen-biccent mosolyogva.-El se hiszem, hogy úton van a második gyermekünk-lett könnyes a szeme egy pillanat alatt.

-Zayn!-szólítja meg anya.

-Igen, Sandra?-mosolyog anya felé a szólított.

-Üdv újra a családban!-tárja ki karjait, a fiú pedig mosolyogva öleli át anyát.-De ezt a lehetőséget ne cseszd el, jó?-suttog a fülébe, de én még hallom. Mia már nem. Zayn csak biccent és hálásan néz anya felé.

Mia a húgom ágya melletti székre telepedett időközben és Hope-hoz beszél sírva.

-Anyuci! Ébredj fel! Megígérem, hogy zöldséget fogok enni, meg jó leszek, sőt, ki is porszívózom a saját porszívómmal a házat. Jó leszek, és mindig szót fogok fogadni, csak kelj fel. Még a Barbie-jaimat is odaadom a nyuszinak, csak kelj fel, és legyünk együtt apával és a tesóval-sír az anyukája ágya szélénél. Mindhárman megindulnánk, de Zayn megy oda végül.

-Kicsikém!-húzza az ölébe a lányát, amit öröm nézni. Mia persze mellkasának dönti a fejét, és csak szipog halkan.

-Anyával minden rendben lesz, és a tesóval is, jó? Megígéri neked apa, hogy amint anya felkel, ami nemsokára lesz, akkor együtt leszünk most már mindig. Most már sose engedlek el, kicsim! Soha. Apa mindig itt lesz neked és anyáéknak is, ezt garantálom-ringatja énekelve a fiú.

-Jó, apa. Hiszek neked-motyogja apja pólójába.

Remélem, az én kislányom és köztem is ilyen erős kapocs lesz, mint köztük...

Mert ez igazi apa-lánya kapcsolat, bárki bármit mond...