Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

30.fejezet:Díjátadó I.

Hy, guys!

Tudom, hogy már két napon belül hoztam a részt, de az a nagy igazság, hogy jövő héten nem lesz rész egészségügyi ügyek végett. 

Higgyétek el, inkább írnék 15 részt jövő héten, mint sem ilyen dolgok miatt halasztani a részt. 

Így a mostani rész lenne a jövő heti rész, ami elnyeri a tetszéseteket. ☺♥♥♥

All the love:Cs.xx'

Hope

A díjátadóra mi a hátsó, VIP-bejáraton érkeztünk. Szerettünk volna nem feltűnést kelteni, de már két órával előtte millió és millió rajongó volt jelen. Hazzáék is jelen lesznek. Többet én se tudok.

Bementünk a sztárbejárón és hirtelen sok hírességgel találtuk szembe magunkat. Nash, Cam haverja jött oda hozzánk.

-Sziasztok! Na, mizu gyerekek?-vigyorgott a srác, és egyesével megölelt mindkettőnket.

-Izgulunk, haver. Semmi különös, veletek? Amanda jól viseli a dolgokat?-Cam itt Nash barátnőjének, Amandának a terhességére utalt.

-Jól vannak mindketten. Tizenkét hetes, minden a legnagyobb rendben. Bár még mindig alig hiszem el, hogy bővülünk-néz ránk mosolyogva a fiú.

-Én se hittem el sokáig Miát, de aztán mérhetetlenül boldog voltam, hogy ő lett nekem-érzékenyültem el pár percig, de aztán mindketten megnyugtattak, hogy nem kell sírni, csak mondtam két kis rövid mondatot.

Hirtelen két kar fonódott derekam köré, amik nem tudtak kié. Cam vigyorgott, így csakis ismerős lehetett. Megfordultam és őrült bátyjámmal találtam szembe magam.

-Hazza!-öleltem át visítozva. Már vagy négy hónapja nem láttam, így érthető, hogy hiányzott a saját testvérem.

-Hugicám!-ölel magához szorosan, majd hirtelen még hat kar ölel át. A fiúk szorítanak magukhoz erősen. Jut eszembe, Harryék új ügyvezetőt kerestek, akit Robertnek hívnak.

-Ni! Liam! Lou! Úgy hiányoztatok!-szorosan tartanak karjaikban, mintha sose akarnának elengedni.

-Kicsi hercegnőnket nem hoztad?-szomorodik el Niall.

-Nem, sajnos nem. Óvom a sajtótól-húzom el számat, de ehhez a döntésemhez tartom is magam.

A srácok Cameront is vigyorogva üdvözlik. Ám eszembe jut valami, így anyát megcsörgetem videóhívásban.

-Szia, kislányom! Itthon hagytál valamit?-kérdez rá anyám rögtön, amint felveszi.

-Nem, de oda tudod adni Miának?-vigyorgok rá kérlelőn, mire odanyújtja két éves hercegnőmnek a mobilt.

-Szia, anyuci! Ott vagy már? Mikor jössz haza? Hiányzol már-néz rám szomorúan, de én csak mosolygok, mire az ő ajkai is felfelé görbülnek.

-Szia, kicsikém! Igen, itt vagyok, valakik beszélni szeretnének veled. Kerestek is. Akarsz velük beszélni?-kérdezek rá vigyorogva, mire felragyognak szemei.

-Keresztapu és a bácsikáim?-kérdez rá, mire csak bólintok, és feléjük fordulok a hívással.

-Szia Niall bácsi! Szia Lou bácsi! Liam bácsi! Keresztapuci!-örül meg kislányom a négy bajkeverőt látván.

-Szia, kicsi életem! Mi újság? Mamával vagy?-vigyorog Hazz is a képernyőbe, kislányom meg magyarázni kezd.

-Hát, itt a mama, de most én beszélek a telefonján, bár már nekem adhatná ezt a telefont már. Tudnék min beszélni veletek-biggyeszti le száját, mire Hazz elvigyorodik, és felém fordulnak mind a négyen.

-És mi lenne, ha a következő pár napot anyánál töltenénk, kicsikém?-néz vigyorogva Ni és Liam a kamerába.

-Anyuci! Légyszi, légyszi, légyszi! Zöldséget is eszek három este, csak jöjjön Harry bácsi és a többiek-néz rám kérlelően kislányom, mire gondolkodó fejet vágok.

-De akkor három este zöldséget eszel vacsira-mutatom fel mutatóujjamat, mire ő heves bólogatásba kezd.

-Akkor benne vagyok, Mia!-ki se mondom, már ugrál a kanapén.

-Mia Anne Anderson! Mit mondtam a kanapén ugrálásról, kisasszony?-jön elő szigorú anyai énem.

-Hogy nem szabad. Bocsánat, mami!-néz rám bociszemekkel, mire felsóhajtok és rámosolygok. Az a bociszeme a gyengém.

-Jó, de lassan tessék menni fürdeni és lefeküdni aludni!-nézek rá szigorúan, de mosolyogva.

-De meg akarom várni Niall bácsiékat-néz rám akaratosan, kezét mellkasára rakva.

-Mia Anne Anderson! Nem mondom el többször-nézek rá, mire ő hisztizni kezd.

-Anya!-nézek a kanapén ülő és nevető anyukámra kétségbeesetten.

-Hope! Egyszer hadd legyen fent tovább, mindig lefekszik korán. Tegyél néha kivételt, kislányom!-néz rám anya amolyan „most ezt csinálod, és kész" arccal.

-Rendben!-egyezek bele nagyot sóhajtva.

-Te vagy a legjobb, anyuci!-mosolyog édesen kislányom, és közben puszikat küld a telefonon keresztül.

-Na, lassan megyünk. Otthon találkozunk! Sziasztok!-integetünk mindannyian.

-Várj, anya!-kiabál kétségbeesetten kislányom. Nagyon anyás tud lenni néha.

-Mondjad, tündérem!-veszem át telefonom Nialltől.

-Nagyon szeretlek, és bocsánat a hisztiért-néz rám édesen, mire én csak próbálom visszatartani a könnyeimet.

-Én is szeretlek, kicsikém! Nem haragszok rád, kincsem!-nézek rá mosolyogva.

-Szia, mami!-néz rám mosolyogva miközben integet.

-Szia, édesem!-dobok neki puszit és leteszem.

Miután letettük, hat mosolygó fejet láttam meg magam előtt.

-Olyan nagy lett! Már vagy egy éve nem láttam ezt a kis tündért-néz rám szomorúan Niall.

-De ma már újra láthatod-kacsintok, mire felvidul kicsit.

-És hogy vagytok, srácok? Mentek turnézni mostanában?-nézek rájuk.

-Jól vagyunk, köszi-néz rám Li vigyorogva.

-Igen, megyünk, de majd csak jövőre, ha minden igaz-mosolyog Niall.

-És ti? Cam még mindig ott csövelsz?-neveti el a végét Hazz.

-Naná, hisz szeret engem a húgod-kacsintott Cam és átölelte a vállamat. Én meg játékosan az oldalába könyököltem.

-Ti együtt vagytok?-néz ránk Li és Ni egyszerre.

-Nem, csak már legalább tizenöt éve a legjobb barátom ő is és Nash is-mutatok a beszélgető Nash felé, majd Camre.

-Ja-vigyorgonak sokat sejtve.

-Fiúk!-figyelmeztetem őket mutatóujjamat felemelve.

-Nem csináltunk semmit-vigyorogtak továbbra is, de hátrébb léptek a biztonság kedvéért.

Fejcsóválva néztem rájuk és most jöttem rá, hogy mennyire hiányoztak az elmúlt évben. Hisz egy szó nélkül hagytam ott őket akkor.

Gondolatmenetemből bátyjám hangja hozott vissza, hiszen be kellett mennünk a díjátadóra.

Ahol nem sejtettem még, hogy mi is vár rám...

6D