Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

33.fejezet:"Látogató"

Hy, guys!

Itt is lenne a 33.fejezet, ami remélem, tetszik nektek ;) ♥♥♥

Remélem, jól van mindenki és jól telik a hétvége. 

Pihenjetek sokat, vigyázzatok magatokra! :))

Kellemes hétvégét! :)) 

All the love:Cs.xx'

Hope

Cammel beértünk a szobámba, és leültünk az ágyamra.

-Baj van?-kérdezek rá aggódva.

-A díjátadó végén... Amikor kifele jöttünk, megszólított az exed-kezd bele, de én már most kész vagyok.

-Mondd, hogy nem! Kérlek!-nézek magam elé kétségbeesetten.

-Azt kérte, hogy vigyázzak mind a hármótokra-néz rám aggódva és szomorúan.

-Erre te?-kérdezek rá félénken.

-Én meg mondtam, hogy vigyázok rátok. Nem tőlem kell megtudnia, hogy te tudod...-tárja ki karjait, mire hozzábújok.

-Köszönöm, Cameron!-nézek rá hálásan.

-Nem kell megköszönnöd, tündérbogyó!-néz rám röhögve.

-Miát hívd így, ne engem, please (=kérlek)!-röhögök fel én is.

10 perc múlva Cam elment, de engem nem akart megtámadni az álommanó, így hajnal kettőkor a konyhában ülök teát iszogatva és gondolkozok.

Miért hozta meg anno azt a döntést? Vagy nekem kellett volna elhagynom? Mi lett volna a helyes döntés akkor? Mi lett volna a logikus? És a nem logikus? Mert ezzel a döntésével tönkretette azt a boldog és állapotos Hope-ot, aki akkor voltam. A doktornő szerint a sok stressz és a sok sírás is okozhatja a vetélést, de sosem lehet megtudni, mi is a valódi oka a dolgoknak. Mert lehet, hogy nincs is. A sors kavarja azokat a kártyákat, ez bizonyos, de mi magunk is változtathatunk a jövőnkön, a jelenen, de a múlton nem. A múltamból tanultam, és a jelenemben nem követem el ugyanazokat a hibákat, ez is biztos. A sors keveri a lapokat, de mi is irányíthatunk, de akaraterő is kell hozzá. Na, akarata az nem volt Zaynnek akkor. A fiúkat is otthagyta, most meg vagy 1234 modellel, sztárral összehozzák. Hát, magának csinálta a bajt. Szerettem, ez tény volt akkoriban, de a döntése után nem maradt más, mint keserűség, szomorúság, düh és mérhetetlenül nagy gyűlölet. Képes volt eldobni a családját, amit nem kis dolgok híján építettünk fel. A közösen nevelt lányunkat, a születendő kisbabánkat, és engem. Bár a gyerekek miatt jobban fájt a döntése. És igen, mérhetetlen nagy még másfél év után is a fájdalmam. A hírnévnek ára van, szokták mondani. Hát, én illetve mi a lányommal megtapasztaltuk, hogy mi ennek az ára. Sokan mondják, hogy milyen jó híresnek lenni. Sok pénz, hírnév, csupa öröm és boldogság. Lehet, hogy ilyen is van, de sok baj is van ezzel. Paparazzik, fájdalom, pletykák, súlyos döntések. És ezek együtt sokkal nagyobbak, mint a sok jó, amit az előbb mondtam.

Két kéz érintette meg vállamat.

-Hát te?-kérdezte a bátyjám.

-Nem tudok aludni, Hazz-sóhajtok nagyot.

-Baj van?-ül le mellém.

-Nincs, csak gondolkoztam az elmúlt másfél éven-nézek rá keserűen.

-Egy idióta volt a döntése végett. Tudom, hogy megbánta idővel, de már nem tudott semmit visszacsinálni. Ha gonosz vagyok, azt mondom, hogy megérdemelte, ami igaz is bizonyos értelemben-néz rám teljes komolysággal.

-Cameront megkereste a díjátadó után, és megkérte arra, hogy vigyázzon hármunkra-nézek rá szomorúan.

-Idióta állat-morog a bajsza alatt bátyjám.

Hirtelen mintha valaki kavicsot dobott volna az ablakra. A hang olyasmi volt. Harryvel összenéztünk, és ő a háta mögé küldött. Kinézett az ablakon, és keze ökölbe szorult.

-Mit keres ez itt éjnek idején?-suttog halkan.

-Ki az, Harry?-kérdezek rá.

-Senki, mindjárt jövök-azzal ki is siet egy alsóban és pólóban.

Utána megyek, meg kell néznem, hogy ki a jó franc az hajnal fél háromkor.

Leérek és ismerős az alak. Nagyon is.

NA, NE!

-Malik! Mi a kurva életet keresel itt?-kérdez rá Harry nagyon mérgesen.

-Látnom kell őket, Harry! Kérlek!-hallom, hogy rekedtes hangja elcsuklik.

Könnyezni kezdek, és tovább hallgatózok.

-Mégis kiket keresel itt? Hm?-érdeklődik tovább.

-A gyerekeimet-válaszol a fiú, mire hirtelen dühből felugrok, és feléjük megyek. Hazza szeme elkerekedik, Zayn meg egyenesen mintha álomban lenne.

-Többet nem mondom el, Malik! Neked nincs családod. Mia vezetékneve Anderson, az édesapja sajnos meghalt légikatasztrófában. Mia Anne Anderson. Érted, mi a neve? Nem Malik a vezetékneve tudtommal. Az enyém a felügyeleti joga, a teljes. Több gyerekem nincs-nézek rá dühösen és idegesen.

-Na, na, na, Hope! Terhes voltál tőlem-néz rám olyan „ne tettesd az idiótát" fejjel.

-Igen, VOLTAM, te idióta! 11 hetes korig, ugyanis galiba lett a vége-nézek rá, mire az arca a fal színével lesz egyenlő.

-Hogy mi? Mi történt?-néz rám, de a hangom elcsuklik, és Hazza mögé lépek.

-Elvetélt, te gyökér. Nem bírta a sok stresszt, amit anno valaki okozott neki-mondja ki helyettem a bátyjám.

-Ha még egyszer meglátlak itt, esküszöm, hogy nem állok jót magamért, Malik! Most pedig tűnj el, itt sem jártál-ezzel Hazza befele vezet, a fiú meg autójába ülve elhajt.

Harry a nappaliba vezet, és szorosan átölel.

-Ne haragudj!-nézek rá könnyeim közül.

-Te ne haragudj! Nem kellett volna kimennem a ház elé-ölel át még szorosabban.

-Erről senki se tudhat, Hazza-nézek rá.

-Kisujjeskü?-nyújtja felém kisujját.

-Kisujjeskü-rázom össze kisujjainkat.

-Menj, aludj! Hosszú napunk volt-intek szobája felé, mire bólint, homlokon puszil, és távozik.

-Jó éjt!-szól vissza háta mögül.

-Neked is-suttogok vissza.

A kanapén eldőlve a takarómmal hamar álom kerül a szememre, de a mai napot nehezen fogom elfelejteni.

...........

: