Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

27.fejezet:Happy Birthday, darling!

Hy, guys!

Ma van főszereplőnk, Zayn Malik születésnapja, így a mai napig húztam a részt, így szeretnék neki nagyon-nagyon boldog születésnapot! 
Imádunk, Zayn! ☺♥♥♥ 

24 éves lettél, ami a legszebb korok közé tartozik. ♥♥♥♥ 

Szeretünk: a rajongóid ♥♥

Itt is volnék az új résszel, amiben érdekes fordulatok várhatóak. :D ♥♥

All the love:Cs. xx'

Zene a részhez:

Január 12.

Hope

Párizs. A szerelem városa. Anya karácsonyi ajándékát a mostani 4 napra váltottunk be. Zayn születésnapja miatt korán keltem. Két nagy tálcányi reggelit ütöttem össze magunknak. Reggel 9 volt, és szerelmem még mindig az igazak álmát aludta. A programunk meg adott volt, szóval indultam felkelteni őt.

A tálcákat és a kávénkat az éjjeliszekrényre raktam, majd az ágyra másztam. Apró puszikkal hintettem be arcát, mire mocorogni kezdett.

-Hmmm!-kezd ébredezni, de tudom, nincs egyszerű dolgom.

-Jó reggelt, királynőm!-suttog reggeli édes, rekedtes hangján.

-Jó reggelt, királyom!-szólítom új nevén.

-Hmm? Király? Ez tetszik!-gördít hátamra, és felém kerekedik.

-Mi tetszik ennyire ezen a szón, drágám?-nézek rá vigyorogva és boldogan.

-A király bármit megkap, amit akar. Nekem meg csak a királynőm és a kicsi hercegnőm kell, semmi más-néz rám félig komolyan (végén), félig vigyorogva (elején).

-Szeretlek, Zayn Jawadd Malik!-nézek rá teljesen komolyan.

-Hope Elizabeth Anderson! Én is téged. Teljesen, örökké és visszavonhatatlanul-néz rám, mire én sírni kezdek. Kár, hogy ma akarom elmondani neki a hírt.

-Mi a baj?-húz az ölébe.

-Csak olyan gyönyörűen mondtad, hogy elérzékenyültem-és ennyi, még jobban sírok.

-Na! Sh! Nem kell zokogni, csak az igazat mondtam-néz rám együttérzően.

-Na, kaja aztán go a programunkra-nézek rá hirtelen elszántan, mire csak nevet.

Mindent megeszünk, és szépen lassan fel is öltöztünk. Én tél közepe lévén a kedvenc fekete farmeremet, fekete spagettipántos trikómat és felé a fehér kötött pulcsimat vettem fel. Plusz persze a fekete térdig érő, magassarkú csizmám. Na meg a napszemüveg a rajongók miatt.

Zayn meglepetésemre fehér Rolling Stone-os pólójában és kék farmerjában állt meg előttem. Fekete bakancsát húzta fel, kabátját és napszemüvegét. Indultunk is.

Egész délelőtt a belvárost néztük meg és az ott lévő nevezetességeket. Ebédre egy elegáns éttermet választottunk, és beültünk egy eldugottabb helyre.

-Jó napot, mit adhatok?-jött oda egy velünk egyidős lány az asztalhoz. Zaynre néztem, hogy ő beszéljen.

-Jó napot! Előételnek kérnénk egy-egy tál levest. Mondjuk, kérnénk szépen egy tál francia hagymakrémlevest és egy tál Dubarry-krémlevest-mosolyog a lányra szerelmem. A lány meg csak pírba borultan feljegyzi a kérésünket, és megy is a következő asztalhoz.

-Te!-nézek ré vádlón.

-Mit csináltam már megint?-néz rám érdeklődve.

-A lány elpirult. Ez nem fair, Malik! Nagyon nem-nézek rá síráshoz közel állva.

-Ne haragudj, Hope! Tudod, hogy nekem csak te vagy-néz rám őszintén.

-Szerencséd-nézek rá komolyan.

Miután kihozták a levest, békésen megettük a fő ételt, ami hal volt zöldséggel, plusz saláta persze.

Desszertnek valami francia készítésű csokis süteményt ettünk, ami nagyon finom volt, én meg hármat is megettem belőle. Persze Zayn furcsán nézett rám.

Délután a Louvre és a többi nevezetesség között sétáltunk, közben beszélgettünk. A jövőnkről, Miáról, a múltunkról és rólunk. Zayn megkérdezte, hogy milyen esküvőt szeretnék, én meg álmodozni kezdtem, mint a nők szoktak ebben a témában.

-A házunknál lenne, Los Angelesben. Te szmokingban, én pedig fehér, hosszú és gyönyörű menyasszonyi ruhában. Harry lenne a tanúm, a tiéd meg Boo Bear (Louis). Mivel ő a legjobb barátod, vagy akár Doniya. Ő meg az a testvéred, akihez a legközelebb állsz. Ahogy ezt te szeretnéd. Anya varrná a ruhámat, senki másnak nem engedném. Anyukád neked segítene az esküvőn, anya meg nekem. Mia hozná be a gyűrűket Rosie segítségével, Theo közben Gregnél lenne. Niall, Harry és Liam énekelné a bevonuló zenénket. Ami a Flightless Bird lenne. Imádom azt a számot. Vagy a Forever Young. Amit szeretnénk. Csak a fontosabb barátaink, rokonaink, ismerőseink és mi lennénk ott. Az utána lévő vacsora az udvarunkon lenne. A megnyitó után lenne egy nyitótáncunk-fejezem be az álmodozást.

-Gyönyörű lenne, kicsim!-néz rám mosolyogva szerelmem.

-Mikorra tervezed az esküvőt?-kérdezek rá hirtelen.

-Amikor szeretnénk-néz rám vigyorogva.

Hirtelen az órára nézek. Már csak fél óra, és jön a szülinapi meglepetése!

Megfordulunk, és Zayn állítása szerint haza kéne menni, de én ellenkezek. Még nézzünk meg valamit, mire ő vállat von. Akkor engedély megadva rá.

Az Eiffel-torony felé vesszük az irányt. De az üres. Vajon miért? *vigyorgást ide*

Az én művem volt, bevallom. A tetején várja a meglepetése. Direkt ezért tetettem üressé az egészet. Lent bemutatkozok, mire az ott dolgozó nő felenged, és bezárja a következő 2 órára a nevezetességet. Mivel 5 óra van és sötét is, lifttel megyünk fel a tetejére. Hamar fel is érünk. Ott egy teljesen megterített asztal vár minket, gyertyák, Párizs látványa fentről és ajándékdobozok. Zayn szeme rám tekint. Kérdőn néz rám.

-Meglepetés, szerelmem!-mosolyodok el, mire ő felkap és megforgat a levegőben.

-Boldog születésnapot!-csókolom meg sokadszorra a mai napon.

-Köszönöm, Hope!-néz rám hálával telve.

Lehajol és felkapja a legnagyobb ajándékdobozt, amin az 1-es szám áll. Azaz ezt bontsa fel elsőnek.

Három van, megsúgom. Kibontja, és eltátja a száját. Régen dedikált Ramones, Rolling Stoles és Green Day bakelit és mai lemezekkel van tele a doboz. Én csak bólintok, hogy folytassa. A közepes dobozban egy bakelitlemez-lejátszót talál, amire csak hitetlenül megrázza a fejét. Az utolsó, azaz a legkisebb dobozhoz érve szívem a torkomban dobog.

Kibontja, de lesokkol. Egy pár babacipő és egy pozitív teszt van benne. Plusz egy ultrahang kép a következő felirattal: "Szeptember 11-ig ideérek, apa!"

-Hope! Te terhes vagy?-néz rám könnyáztatta arccal.

-Igen, kicsim! 6 hetes a kisbabánk-teszem hasamra a kezeimet.

-Mióta tudod?-vigyorog és sír egyszerre.

-Egy hete. Születésnapi ajándéknak szántam, hogy megtudd-nézek rá mosolyogva.

-Gyertek ide, drágáim!-néz rám, és magához is húz. Amint leérek, megcsókol, de szenvedélyesen. Miután elengedte ajka ajkamat, csak magához ölel, és millió köszönömöt suttog el halkan.

Ott térdeltünk. Boldogan, könnyáztatta arccal, ölelkezve és gondok nélkül...