Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

22.fejezet:"Beszélnünk kell"

Hy guys!

Mi újság veletek? Jól telik a hétvége? ;) 
Remélem, mindenki várja már jövő héten a Mikulást és nemsokára a Jézuskát is! :)) 

Ne feledjétek, holnap már 2 gyertya ég az adventi koszorúkon, és kívánom nektek, hogy legyen szeretetteljes, örömteli és boldog a karácsonyi várakozásotok! 

Sose feledjétek el, mire képes a szeretet, és mennyire jó dolog az, ha az embernek vannak barátai, akiket szerethet! ♥ 

Mindenkinek szép hétvégét! 
cseni9_malik

Hope

A nappaliban Zayn fogadott minket. A kanapén ült.

-Ki árulta el?-tértem rögtön a tárgyra.

-Neked is, szia! Hazamentem, és csak ezt a cetlit találtam. Harryt felhívtam és hosszas vita után kibökte, hogy itt vagy. Rögtön idejöttem, csak a rövidebb úton-magyarázta el a dolgokat.-Miért jöttél ide? Megint el akartál hagyni, hm? Hope!-legyezett a szemem előtt.

-Magyarázd el a mai címlapot! Ki az a titokzatos, ám annál csinosabb lány, akivel tegnap lefotóztak? Hm? Tudod mit? Nem érdekel. Menj el! Időre van szükségem-és ezzel felindulok a babaszobába, ahol már egy kiságy várta alvó kislányomat.

-Aludj jól, életem!-suttogom, és egy puszit nyomok arcára. Leteszem a kiságyba, betakarom és visszamegyek a nappaliba. Zayn idegesen dobol lábaival a kanapén ülve.

-Szóval. Kurva életbe is már, Malik! 3 hónapja rám se nézel, mint nőre. Reggel hatkor elmész, mikor tízre kéne beérned a stúdióba, de onnan is késel minden áldott nap. Hat-hét felé hazaérsz, köszönsz, vacsorázol és elmész aludni. Elhiszem, fáradt vagy, de itt a lányunk, basszus! Nem tudom idejét mondani, mikor játszottál vele egy teljes óráig. Szóval, ne játszd itt nekem a fáradt énekest és a jaj, édesem szeretlek! szöveget, mert nem jön be. Egy kérdésre válaszolj: megcsaltál?-kérdezek rá.

Hallgat, nem válaszol.

-Hallgatás, beleegyezés, Zayn!-nézek rá komolyan.

-Nem, nem erről van szó, Hope! Félreérted a dolgokat, kicsim-lépne felém, de én hátrébb lépek ijedten.

-Te félsz tőlem, Hope?-néz rám szomorúan.

-Nem erről van szó, Zayn!-nézek rá könnyes szemekkel.

-Hanem? Úristen! Félsz tőlem, te jó ég!-néz az ég felé.

-Félreértesz mindent, te csökkentett értelmű!-emelem fel hangom.

-Persze, mindig én értek félre mindent-tárja szét karjait tanácstalanul.

-Tudod mit? Elég volt-kelek ki magamból teljesen.

-Ezt hogy érted? Vége? Ennyi volt? Eddig tartott a Zape korszak?-rajzol idézőjeleket kitárt karokkal.

-Időre van szükségem. És Mia velem marad. Majd valamikor hazamegyek, de nem mostanában. Ne keressük addig egymást, kérlek!-nézek rá könnyeimet visszatartva.

-Rendben, elmegyek. De az én türelmem is véges, kicsim! Karácsonyig kapsz időt, többet nem. November huszadika van, még egy hónap és öt nap! Nem több-nézett rám komolyan.

Bólintottam. Nem bírtam beszélni, tudtam, hogy elbőgném magam előtte, ha beszélnék.

-Vigyázz magatokra, édesem! Szeretlek, ezt sose felejtsd el! Ha baj van, hívj bármikor!-int és ezzel becsapja maga után a bejárati ajtót.