Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

18.fejezet:"Mi történt már megint?!"

Drága olvasóim! Nagyon-nagyon köszönöm a türelmeteket,itt is lenne a 18(!!).fejezetünk! :)) ♥☺

Remélem,mindenkinek jól telik a hétvége, bár eléggé hideg idő van, de ne feledjétek, ilyenkor a legjobb meleg takarót magunkra aggatni, és egész álló nap olvasni! :D ☺

♥♥♥

Következő rész majd jövő héten lesz valamikor, vagy 22-én, még meglátom, időm hogy és mit diktál/akar. :D 

☺♥ 

Puszi, ölelés mindenkinek:cseni9_malik 

Ajánlott zene:

Éééés jöjjön a fejezet:)))

Zayn

Aggódok, de nagyon. Hope nincs jól. Erről eddig sose beszélt nekem. Miután kiment a teraszra, a többiek megoldásokat kerestek, de nem jutottak semmire. Én se tudom, mitévő legyek, vagy, hogy hogyan is tovább. Segítségre van szüksége, de nem fogom bezáratni diliházba, hisz nem egy elmebeteg őrült. Ismerem, és tudom, hogy túl fog jutni ezen a hibáztatós valamin. Életerős nő, ehhez semmi kétség nem fér. Átvészelte azt az időszakot, amikor elhagyták, terhes lett, összeszedte magát, összejöttünk, elhagyott és itt vagyunk. Együtt, a kislányunkkal. Hope után az időközben ideérő anyukája ment ki. Hallottam, hogy mond neki valamit Sandra, aztán szerelmem felállt és valami olyasmit mondott, hogy el kell mennie. Ezt mindenki hallotta, mivel hangosan mondta ki ezeket a szavakat a száján. Egy késszúrással ért ez a mondat. NEM, nem fogom hagyni, hogy elmenjen. Egyszer eljátszottunk ezt, többször nem fogjuk. Láttam, hogy sietne be, de hirtelen összeesett. Odasiettem hozzá, és ölembe helyeztem fejét.

-Hazza! Sandra! GYERTEK IDE!-ordítok torkom szakadtából.

Mindenki odasiet és eltátják a szájukat.

-Hope! Kelj fel, kicsim! Mi történt már megint, basszus? Nem igaz, hogy nem lehet boldog életünk, kicsim!-pofozgatom nagyon lágyan arcát, de semmi.

-Irány a kórház!-kapom karjaimba és már a kocsinál vagyok, mikor egy gondolat kibukkan onnan.

-Mia!-rohanok vissza, de Niall és Lou leint.

-Majd mi vigyázunk rá. Hope mellett a helyed, nyomás!-ezzel megfordítanak, mire visszafutok.

Beültem az autóba, és padlógázzal hajtottam a kórház felé. Az út alatt (20 perc) Hope nem tért magához.

-Kicsim! GYERÜNK, kelj fel!-kérlelem, de semmi.

Felvitték a sürgősségire, de várunk kell, mivel a doktornőnek sok beteget kell ellátnia.

Sandra és Hazza fel-alá járkálnak, én a lábammal dobolok a váró székeinek egyikén. Őrjítő várni. MEGŐRÜLÖK! Tudjátok milyen érzés az orvosra várni? És mi lesz, ha nagyobb baj van? Vagy esetleg más betegsége van? Mi van, ha kómába esett? Ha nem fog felébredni? Ha nem fog emlékezni ránk? Nem tudok semmit, és ebbe beleőrülök.

Előszedtem egy papírlapot és írni kezdtem.

„Hope-om!

Megértelek. Akármennyire is hiszed azt, hogy nem értelek meg, átérzem. Anno én se tudtam elbúcsúzni a nagymamámtól, aki rákos volt. Péntek este még jól volt, de összevesztünk, mivel nem tetszett neki az akkori barátnőm, akivel réges-régen jöttünk össze azon a napon. Összevesztem vele, mire aznap éjjel meghalt. Elvitte a rák, és nem tudtam tőle elköszönni. Szóval, nem vagy egyedül. Hope! Melletted van mindenki. A srácok, a bátyjád, Sandra, anya, apa, a húgaim, Lukeék, a kislányunk és ÉN is. EGYÜTT Meg tudjuk tenni ezt, muszáj lesz. Tudom, hogy nem elmebeteg vagy, nem is diliházra gondoltunk a segítség alatt, kicsim! Hanem egy pszichológusra vagy egy szakemberre, aki segít feldolgozni ezt. Tudom, hogy nem egyszerű. Nekem anno nem segített senki és a pia és a drogok világába menekültem. Arról az időszakról senki nem tud anyáékon és rajtad, a srácokon kívül. Idióta hülye voltam akkor. De volt valaki, aki miatt kigyógyultam. Ők a családom és a srácok. Mindig ott voltak, ha baj volt, és melletted is ott lesznek, tudom. Kérlek, kicsim! Próbáljuk meg együtt! Ha nem is miattam, de Mia miatt tedd meg, hisz szüksége van az anyukájára...

MINDIG itt leszek melletted, történjék bármi. Erre megesküszök, édesem!

Örökké szeretlek

Zayn.xx'

A levelet megírtam és a dzsekimbe zsebébe tettem. Sandra és Hazza is maga elé meredt.

-Mi lesz, ha nem kel fel, anya? Most kaptam vissza csak.-nézett Hazza maga elé könnyes tekintettel.

-Ilyenre gondolnod sem szabad, Harry! Fel fog kelni és minden rendben lesz, így kell lennie.-magyaráz inkább magának a zokogó Sandra. Időközben keresik telefonon, de kinyomja azt és kikapcsolja.

Míg várakozunk, addig mindenki gondolkozik, és maga elé mered.

Nagyon sok idő is beletelik, de az orvos még mindig nincs itt. Mi a franc lehet? Miért nem jön?

Egy férfialak áll meg előttünk és Sandra vállát érinti meg. Sandra felnéz, és hitetlenkedő szemet vág. Hazz is felnéz, de az ő arcán ijedtség fut végig. Ki lehet ez a pasas?

...........

Tudom, hogy kicsit rövidebb rész lett, de a kövi emiatt lesz éppen maratoni hosszú. ♥♥

Jó hétvégét nektek, drágáim! :))

;)) ♥♥