Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

28.fejezet:Most legyél okos, Malik!

Hy, guys! 

Kicsit már jobban vagyok, de még jobbulnom kell, erősen. :( 
Itt is lenne a következő rész, remélem tetszik nektek ♥♥☺

All the love:Cs.xx'

-4 héttel később-

Zayn

Hogy boldog vagyok-e? Elmondhatatlanul. Hope 10 hetes terhes, Mia tizenegy hónapos is elmúlt, és büszkén jelentjük ki, hogy már egymaga is jár. Igaz, néha elesik, de röhög egyet, feláll és továbbmegy.

Imádom mindkettő szerelmemet. Vagyis, már hárman vannak. Hogy ki tudja, hogy Hope terhes? Csak Sandra. Ő kiszúrta egyik reggel, hogy Hope szédül és hányingere is van. Talán egy hete.

******Visszaemlékezés******

Reggel Hope éppen palacsintát csinált nekem és kicsi hercegnőnknek, amikor a bejárati ajtó hirtelen kivágódott és anyósom mosolyogva lépkedett be rajta. Mia felkiáltott:

-Mama! Mama! Mama!-tapsikol és kiabál nagymamáját látva.

-Szia, kicsikém! Mi újság van? Meséljél a mamának!-veszi ki az etetőszékéből kicsikénket, mire mi csak vigyorgunk.

Mia hosszas mesélésbe kezd, persze a maga nyelvén, mire a nagymamája csak bólogatott és egyetértett vele. Figyelmesen hallgatta őt mindvégig. Amikor végeztek a diskurálással, felénk fordultak.

-Szia, kislányom!-nyomott volna puszit Hope homlokára, ha ő nem szalad el mellette egyenesen a fürdőbe. Sandra átadja nekem Miát, és Hope után menne, de a fürdő ajtaja zárva van. Utána mentem volna, de akkor még jobban kíváncsiskodott volna. Bár tudtuk mindketten, hogy ez kínvallatás lesz. És nem is hülye egy anyósom van. Hamar levágja a dolgokat. Hope tíz perc múlva visszatér és mosolyogva folytatja előző tevékenységét.

-Szia, anya! Ne haragudj, elkaptam valami vírust-puszilja meg édesanyját mosolyogva.

-Kicsim! Akkor óvatosan Zaynnel, nehogy elkapja!-kacsint az anyja, de éreztem én, hogy itt vallatás lesz nyomozói szinten.

Miután megreggeliztünk, Mia a kanapén ült és mesét nézett. Pont rálátásunk volt a konyhából, így nyugodt szívvel és nyugodtan mosolyogva ültünk le a konyhaasztalhoz beszélgetni.

-Na, ne tettessétek a tudatlant, gyermekeim!-néz ránk Sandra amolyan „nem akartok valamit mondani?" fejjel.

-Mit kéne tudnunk, amiről te nem tudsz, anya?-néz anyjára Hope érdeklődve.

-Hope! Zayn! Szülők lesztek?-néz ránk enyhe mosollyal az arcán.

-Úgysem tudtuk volna sokáig titkolni-nézek Hopera feláldozva magunkat.

-Így igaz, anya. Kilenc hetes a kicsi, nemsokára úgyis látszani fog-néz az anyjára félve.

Ám ő hirtelen feláll, és Hope elé lép.

-Gratulálok, gyerekek!-ölelt át minket szorosan-Alig várom a következő unokámat!-hullott le egy könnycsepp az arcáról.

Mi csak ölelkeztünk tovább.

**********Visszaemlékezés vége***********

Szóval, igen, Sandra tud róla és velünk örül. Ma áthívtuk a srácokat egy ebédre, de ebéd előtt szeretnénk már bejelenteni a dolgot.

Hope felvette fekete farmerját és fehér 1D feliratú ingjét. Én csak nevettem a feliratokon. Én egyszerű fekete gatyámat és szürke Ramones-os pólómat vettem fel.

Lent Sandra és Hazza állt Miával. Rájuk mosolyogtunk, és Hope ment kaját főzni. Már csak a három tortát kellett beraknia a sütőbe, és jött is vissza mellénk, mert csengettek. Az ajtóhoz érve jópár szempárral találjuk szembe magunkat. Elől Lou, és a tizennégy hetes terhes menyasszony áll, mögöttük, Ni és Li Danival, és végül Rosiék a kicsi Theoval, aki már lassan három hónapos. Legnagyobb meglepetésemre Paul is ideért. Azt mondta, nem biztos, hogy ideér, de igyekszik.

-Sziasztok! Gyertek beljebb!-invitálom be őket nappalinkba.

Mindenki puszival és öleléssel köszönt minket. Hope vigyorog egyfolytában. A nappaliban mindenki helyet foglalt, kivéve engem és szerelmemet.

-Nos, gyerekek! Bejelentenivalónk van. Most, hogy mindenki itt van bele is kezdenénk-kezdtem, mire Hopera néztem és egyszerre mondtuk ki-Szülők leszünk-vigyorogtunk körbe, de mindenki szája tátva maradt.

Hazza lépett oda, és átölelt mindkettőnket. Aztán mindenki más is, kivéve Pault, aki feszengve ült a kanapén, és idegesen meredt maga elé. Elé álltam, és megkérdeztem, hogy mi a baj.

-Hogy mi a baj? Zayn! Ez óriási sajtó hír lesz. Szét fogják szedni Hope-ot, hogy ilyen hamar apa leszel. Megint. Nem beszélve arról, hogy Lou és El se jelentette be a kicsik érkezését-néz ránk idegesen.

-Tessék? Ezzel mit akarsz mondani? Akkor mi a jó eget csináljak, Paul?-lép mellém szerelmem nem kicsit idegesen. Pedig a kicsi babánk miatt vissza kéne fognia idegességét.

-Hope! Zayn! Ez így nem lesz jó. Méghozzá kell egy nagyon fájdalmas döntést hoznunk. Zayn elhagy téged, te elmész Miával és legalább két évig nem is jöttök vissza. Nehogy sajtóbotrány törjön ki. A fiúk közül így is hárman foglaltak. Így rajongókat is veszthetünk, és a fiúk hírneve is lejjebb csökken. Sokkal-magyaráz Paul, de Hope már Hazza karjaiban sír. Közelebb lépnék hozzá, de ellök magától. HOGY MI?

-Én ezt nem teszem meg, Paul! Nem kérhetsz ilyet. Ők a családom. Nem hagyom el őket, akármennyire se tetszik neked, hogy úton van a következő gyermekünk. El kell fogadnod, mert se elvetetni nem fogjuk, se elhagyni nem fogom őket. Világos?-néztem menedzserünkre, de ő idegesen elvigyorodott.

-Jó, akkor máshogy. Válassz! A családod és a biztonságuk? Vagy a banda és a hírnév? Mert ha a családodat választod, mindenki meg fog utálni és keresni fognak. Bárhol is légy, Malik! Tessék, választhatsz!-lépett elém Paul.

Na, most legyél okos, Malik!

.....................

Z?