Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

44.fejezet: T.P.M.

Hy, guys! 

Itt is volnék az utolsó előtti résszel. :) ♥☺

Remélem, ez is tetszeni fog nektek! ;) 

Nemsokára pedig jön az epilógus, majd az extra rész és írói utószó is. :)) 

A Help me, Irwin! Or cancel? nevezetű könyvemet szünetre viszem egy kisebb időre, de ha ezt befejeztem, azt is tervezem folytatni. ♥☺

Köszönöm a 11,2 K megtekintést, őszintén örülök ennek, de nagyon-nagyon! ♥

All the love:Cs.xx'

Hope

*2,5 hónappal később*

Hát, eltelt ez a terhesség is. Itt állok a kék babaszobánk ajtajában és sírok. Nem azért, mert rossz lett, hanem mert egyrészt a hormonszintem megint a plafont verdesi, másrészt, mert nem tudom elhinni. Itt állok mindjárt kétgyermekes anyaként, feleségként és boldog vagyok. Álmodni se mertem volna ilyen életről pár éve. De aztán jött az én fekete hercegem és minden elképzelésemet felülmúlta. Szeret, én is szeretem, itt van a közös lányunk és nemsokára érkezik a kisfiunk is. Hihetetlen ez az egész. Ennél szebb és gyönyörűbb életet nem tudnék magamnak elképzelni és nem is akarok.

Hirtelen két kar von magához hátulról, mire felnevetek könnyeim között.

-Mi a baj, szívem? Nincs itthon dinnye?-neveti el a végét, de látom, hogy érdekli sírásom oka.

-Nincsen baj-fordulok meg ölelésében, így azokba a gyönyörű barna szemekbe tudok nézni.

-Hope!-szól rám enyhe éllel a hangjában.

-Csak elgondolkoztam azon, hogy pár év alatt mekkora fordulatot vett mindannyiunk élete. Itt van Harry, aki már két hónapja apuka, és a kicsi keresztlányunk, Darcy is. Lou és El is szülők lettek, Rosie-éknál jön a második baba, Liam megnősült, és mi is visszataláltunk egymáshoz. Itt vagy te, Mia és a kicsi, akik a világomat jelentitek. Hihetetlen, hogy mindent megkaptam az élettől, amit akartam régebben. Szertő férj, gyerekek és család-fúrom be fejemet nyakhajlatába, de ő hirtelen még jobban magához húz.

-Szeretlek, Mrs. Malik! Örökké és még annál is tovább-dönti enyémnek a homlokát.

-Örökké szeretlek, Zaynie!-csókolom meg, mire felnevet.

-És mi az, hogy Rosie megint terhes?-húzza fel fél szemöldökét érdeklődően.

-Hááát, ez a múlt héten derült ki, de még nem volt dokinál, így Gregnek még nem mondta el. De lakat a szádon, Malik!-nyújtom ki nyelvem, mire felnevet.

-Kicsim! Leharapom, ha még egyszer meglátom, és te is Malik vagy-kacsint és magához húzva szorosan átölel, amennyire én harminckilenc hetes terhesen meg tudom ezt tenni a hasamtól.

Hirtelen melegséget érzek és egy jó nagy fájást. Zayn ijedten néz rám.

-Ugye jön a baba?-nevet fel idegesen férjem.

-Igen, te vadbarom! Szedd össze a táskát, a kocsikulcsot, és húzzunk a kórházba!-hadarom el egy szuszra, mert jönnek a fájások sorra egymás után. Már könnyezek is, és mire észbe kapok már a kórház recepciójánál állunk Zaynnel.

Ott felküldenek az orvosomhoz, és kaptam egy magánszobát. Persze, Malik mindent megold a feleségének.

A hülye kórházi köpenyben óvatosan befekszek az ágyba, de egyre erősebb fájások jönnek.

-Bassza meg, Miával nem volt ilyen nehéz-fújom ki erősen a levegőmet és Zayn felém tartott kezét erősen megszorítom.

-Malik! Többet nem szülök neked, az tuti, ez baromira fáj-nyüszítek, és már sírok is.

-Persze, szívem-bólogat, de látom, hogy megijedt. Én mondtam neki két hete, hogy a szülésnél elhangzott mondataimért felelősséget nem vállalok. Úgy látszik, már érti, mire céloztam akkor.

Bő négy óra múlva a doki benézett, és megvizsgált.

-Mrs. Malik! Teljesen kitágult, megyünk szülni-mosolygott rám biztatóan, de megállítottam.

-Zayn bejöhet, ugye?-kérdezek rá kétségbeesetten.

-Persze, jöjjön velem fiatalember!-int a doki, és engem tolnak is be a szülőszobára.

Ott Zayn valami zöldeskék cuccban áll előttem, mire nagyon erősen felnevetek.

-Nem röhög, szül-vigyorodik el, és a kezét nyújtja, amit én elfogadok.

-Rendben! Nyomon háromra, Hope!-szól a doki.-Egy...kettő...három!-kiált fel, én meg egy jó erőset nyom.

Már vagy húsz perce nyomok, de teljesen kifáradtam. Zaynre nézek, és már a nézésemből tudja, hogy mi a bajom.

-Kicsim! Menni fog. Ha idáig kibírtad, ez már semmi lesz. Büszke vagyok rád! Együtt végig csináljuk, jó?-szorítja meg a kezemet, és én ezektől a mondatoktól új erőre kapva nagyot nyomok.

Nem telik el tizenöt perc és életem harmadik szerelme felsír.

-Gratulálok, gyönyörű kisfiú!-adja át kicsi szerelmünket a doktornő.

Karomban szinte elveszik a piciny testével. Zaynre nézek, aki könnyes szemekkel figyel szintén rám.

-Köszönöm, hogy megadtad őt nekünk, Hope!-csókol meg finoman-Szia, kisfiam! Apa már most imád, kicsikém!-puszilja meg a kicsi buksiját.

-Én köszönöm, Zaynie! Tiszta apja-nevetek fel, mivel kisfiam sötétbarna hajjal jött a világra. Szeme még kék, de az alakul úgyis.

-Nem, mert mindkettőnkre hasonlít-nevet fel, és a kezébe adom a kisfiát. Ő csak könnyes szemekkel néz le a kék takaróba bugyolált kisfiunkra. A nővér odalép, és elkéri a nevét, amit készségesen el is árulunk neki, ő meg feljegyzi.

-Hát, kicsi kisfiam! Isten hozott itt kint. Már nagyon vártunk téged mindannyian. Már most úgy szeretlek, mint az anyukádat szeretem és a nővéredet. Mindig vigyázni fogok rátok, ezt megígérem! És majd megtanít az apa csajozni meg focizni-neveti el a végét, de a kicsinket már viszik is el kivizsgálni és rendbe tenni.

Engem tíz perc múlva visszatolnak és ott a szobában már mindkettőnk családja és a fiúk várnak minket.

-Gratulálunk!-kiáltanak fel egyszerre, én meg nevetve köszönök mindenkinek.

Mia szalad oda és ölel át mindkettőnket szorosan.

-Mikor láthatom az öcsikémet?-vigyorog ránk.

-Nemsokára hozzák, hercegnőm!-veszi fel ölébe Zayn és vidáman megforgatja a levegőben.

Nem telik bele tíz perc, nyílik az ajtó és egy kicsi üvegbölcsőben behozzák a kicsi életemet.

-Gratulálok! Ha baj van, csak hívjon-ezzel ki is megy a két kis nővérke.

Zayn a karjaiba veszi a kisfiunkat, és vigyorogva felénk fordul.

-Kedves mindenki! Szeretnénk bemutatni nektek Tyler Peter Maliket, aki július 27-én délután fél háromkor látta meg a napvilágot 2950 grammjával és 52 centijével-mosolyog körbe büszkén és elérzékenyülve. Anya könnyezve néz ránk.

-Édesapád a legbüszkébb és legboldogabb lenne, kislányom! Nem érzem, tudom-bólint és mosolyogva átölel.

-Hát, szia kicsi Tyler!-köszön oda a négy fiú egyszerre.

-Nem!-kiált fel Mia, mire mindenki felé kapja a fejét.

-Mi a baj hercegnőm?-néz rá érdeklődve az apukája.

-Nem Tyler! Hanem Ty!-tartja fel mutatóujját, és mindenki felnevet.

Ez a nap nem lehetett volna ettől szebb.

Most lett teljes az életem Zayn, Mia és Tyler mellett.

Mert ők az én családom, az én boldogságom és az én örökkém....