Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

20.fejezet:"Semmi kommunikáció"

Hy guys! 

Itt is lenne a legújabb réééész! :)) 
Remélem, jól telik mindenkinek a hétvége! 

És remélem azt is, hogy senki nem felejtette el a vasárnapot, ugyanis meggyújtjuk az adventi koszorúkon az első gyertyát holnap! 

Kívánom, hogy mindenki teljes és őszinte szeretetben, boldogságban és izgatottan várja a karácsonyt, ugyanis már csak 4 hét és karácsony! ;) ♥♥ 

Szeretetteljes várakozást nektek drágák! ♥♥♥ 

All te love:cseni9_malik 

Harry

-Nos, a kisasszonytól vért vettünk, és infúziót kap. Valószínűleg olyan érzelmi sokk érte, vagy mostanában olyan sok stressz vette körül őt, hogy szervezete ezt egy ájulással jelezte. Szeretném megkérdezni, hogy a hölgynek volt mostanában stresszesebb időszaka? Arról tudomásom van, hogy Ms. Andersonnak gyermeke van, aki még kicsi. Vagyis csecsemő.-néz körbe rajtunk érdeklődve és átérzően. Cuki doktor néni, az biztos.

-Hát, az édesapja ma négy éve hunyt el autóbalesetben. A mai napig nem dolgozta fel, és magát okolja a baleset miatt, bármit mondunk neki. Ez ma derült ki számunkra. Négy éve magát hibáztatja a történtek miatt, pedig a másik sofőr hibájából történt az a bizonyos baleset. Elkerülhetetlen volt az ütközés, a másik sofőr nem volt éppen szomjas már.-magyarázza el a szitut anya a dokinak.

-Először is őszinte részvétem! Másodszor pedig a hallottak alapján a kisasszonynak ajánlanék egy pszichológust, aki a kórházban dolgozik. Dr. Alexandra Wilde a kolleganő neve. Fiatal, és nagyon segítőkész. Azért ajánlanám, mert a hallottak alapján a kisasszony még mindig nem dolgozta fel az édesapja halálát. Nem gyászolta meg eléggé. Kérem, gondolkozzanak el a lehetőségen, lehet, hogy jót tenne Ms. Andersonnak pár óra beszélgetés, ahol kibeszélheti magából a problémát és megoldásokat is találhatnak rá.-mosolyog a doktor néni.

-Rendben, köszönjük.-ezzel a doki távozik a betegeihez.

Remélem, minden rendben lesz....

-3 hónap elteltével-

Hope

Nem mondom, hogy jól vagyok, de azt sem, hogy rosszul. Az egyetlen erőforrásom Mia. Igen, csak Mia. Zaynnel semmi kapcsolat nincs köztünk. Hazaér, megcsókol, leül vacsorázni, Miával játszik egy keveset, de nem kérdezi meg, hogy vagyok, mi van velem, stb. Nem beszélgetünk, semmit se csinálunk. Pedig a kórházban megígérte, hogy mellettem lesz ebben a nehéz időszakban. De nem. Hazaesik este hatkor, elmegy reggel hatkor. Az Isten tudja, mit csinál. Nem telefonál, semmi. Tegnap kijelentette, hogy ő a nappaliban alszik. Jó, hagyjuk, így is fáj eléggé az elhanyagolása felém. Dr. Wilde segítségével kezdem elfogadni a dolgokat, igazán jó orvos. Nagyon jó fej és meghallgat mindent. Segít, és biztat, ami nekem nagyon sokat segít. Mellettem van, és mindig segít feladatokkal és hosszú beszélgetésekkel. Mia pedig az én reményem. Az én immár nyolc (!!!) hónapos életem értelme már kúszik-mászik, gügyög, magyaráz és nagyokat kacag egész álló nap. Egy igazi energiabomba. De így imádjuk őt. A srácok nagyon jól vannak. Képzeljétek, Rosie-nak kisfia lesz. Igen, fiuk lesz Greggel. Nagyon várják már, pedig a múlt héten derült ki, hogy kisfiú. Azt hiszem most vannak a 25.hétben. Szóval, három és fél hónap és szüléés náluk! ♥ ☺

A mai napon Zayn hatkor már ment is el, hallottam lemenni a lépcsőn, és bezárni az ajtót. Fél hétkor álmosan léptem ki a háló ajtaján. A konyhában kávét és szendvicset készítettem magamnak reggeli gyanánt. Telefonom azonban megakadt egy üzeneten a szemem. Valami ismeretlen kiscsaj küldte, a mai újság címlapjának képével: „Zayn Maliknek párkapcsolati gondjai lennének menyasszonyával? Tegnap délután egy ismeretlen, ám annál csinosabb hölggyel kapták lencsevégre!"

Leejtettem a telefonom, és csak néztem. Nyugi, Hope, ez csak pletyka! Mély levegőket próbáltam venni, és megnyugodni, de nem ment. Könnyeim megállíthatatlanul folytak végig arcomon.

Hogy és miért tehette ezt velem? Velünk? Hisz van egy közös kislányunk és családunk van. Miért pont velem történik ez? Mia szobája felől sírást hallottam. Ő is felkelt, de valószínű fáj a foga helye. Igen, foga is van már, nem is egy, hanem három. ♥ Letöröltem az arcomról a könnyeket és rohantam fel hozzá. Ágyában ült és keservesen sírt. Két kis kezét felém nyújtotta, amint meglátott. Amint karjaimba került, már átölelte a nyakamat és fejét mellkasomra hajtotta. Kicsit kezdett megnyugodni.

-Tudom, édesem! Nagyon fáj, de nemsokára jó lesz, kicsikém! Itt van anya. Ha már apád nincs itt szinte soha.-néztem az ablakon kifelé. Csengetés szakított meg minket az anya-lánya pillanatunkban. Lesétáltam Miával a kezemben, miközben ő a rágós játékát rágcsálta szájában.

Az ajtóban nem más állt, mint legjobb barátnőm immár domborodó hasával. A tekintetével felénk pillantott és elmosolyodott.

-Jó reggelt, drágáim!-mosolyodott el, de láttam, hogy mondani akar valamit, amit én nem akarok annyira tudni.

-Láttam a címlapot.-néztem szemeibe, mire elkerekedett a szeme.

-Honnan tudtad?-sápad le.

-A tekintetedből, Rose! Ismerlek ősidők óta. Gyere be! Szendvicset?-invitáltam be.

-Köszi, nem. Greggel most reggeliztünk, dolgozni ment.-jött beljebb a konyha felé. Ott Miát betettem az etetőszékébe és megetettem az ő saját reggelijével. Alma és barack püré. Amit a legjobban imád mostanság. Mostanság? Mindig.

-Szótlan vagy, Hope! Nem igazak azok a hülyeségek. Mindent szart össze-vissza írnak benne. Semmi sem igaz belőle.-emeli fel a hangját a végére.

-Honnan tudod? Mi rá a bizonyítékod? 3 hónapja csak haza hordja magát, Miának meg nekem köszön, megvacsorázik és elmegy a hálóba. Ennyi a napi kommunikációm vele, bassza meg! Tegnap kijelentette, hogy a nappaliban alszik, és se szó, se beszéd, kiment az ágyneműjével. Megőrülök, Rosie! Hát nem érted meg? El akarom megint hagyni, de nem tudom megint megtenni, képtelen vagyok rá, felfogtad?-ordítok, mire Mia és Rosie szeme is könnyes lesz. Miát karjaim közé veszem és álomba ringattam. Tudtam én, hogy korán van még neki fél hétkor+a foga is fáj. Leteszem az ágyába visszaaludni, majd félve a konyhába lépek. Rosie zokog. Odalépek elé és szorosan magamhoz húzom. Nem akartam kiabálni, főleg nem most.

-Ne haragudj, szívem!-szipogok én is. A fejét rázza.

-Te ne haragudj! De nem gondoltad ezt komolyan, ugye?-néz rám szomorúan és összetörve.

-Nem mondok nemet. Megfordult ma a fejemben. Talán meg is tudnám tenni...

Következő rész jövő héten szombaton vagy vasárnap! ;)