Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

43.fejezet:/D.S.S./

Hy, guys! 

Itt is a 43.fejezet, amit elég gyorsan meg is tudtam írni, aminek kifejezetten örültem ma. ♥☺:D

Olvassátok szeretettel! Holnap mindenki aludhat sokáig ;) 

A részekkel kapcsolatban arra a döntésre jutottam(sok gondolkodással teli éjjel után), hogy már csak ezen kívül 1 normális rész+1 epilógus és egy extra rész lesz. :'( 

De még van három rész, ne csüggedjünk. ♥

Vigyázzatok magatokra! 

All the love:Cs.xx'

Hope

A nászutunk Miamiban volt, aminek külön örültem. Imádom Floridát és a városait. Gyönyörű hetet töltöttünk ott egy elrejtett tengerparti házban. Zayn felmondott a menedzsmentjénél és újra a fiúkkal énekel. Ma reggel arra keltem, hogy két kéz a pocakomra simul és simogatja azt.

-Ébresztő, Mrs. Malik! A kisfiunk már nagyon aktív így reggel-vigyorog ezerrel reggeli rekedtes hangján.

-Jó reggelt, férjecském!-csókolom meg száját hosszasan, mire belemosolyog csókunkba.

Hirtelen Mia ront be és ugrik be az ágyunkba.

-Jó reggelt, apa! Szia, anya!-puszil meg minket One Direction pizsamás kislányunk mindkettőnket.

-Szia, kicsim!-kap arcára egyszerre két puszit, mire felnevet.

-Lassan indulni kéne az oviba, kisasszony. Nem?-vonja fel Zayn a szemöldökét, mire Mia sóhajt.

-Apa! Légysziii-veszi elő bociszemes énjét hirtelen. Zayn ennek nem tud ellenállni, ahogy én se. Kétségbeesetten néz rám, mire megadóan sóhajtok egy nagyot.

-De csak ma, Mia Anne Malik! És akkor elmegyünk a mamáékhoz, jó?-kapom fel ölembe, és indulok le vele a lépcsőn, de drága férjuram utánunk siet.

-Hope Elizabeth Malik! Nem megmondtam már ezerszer, hogy a hetedik hónapban már nem kéne szaladgálnod ekkora hassal és Miával egyszerre?-szid le férjem mérgesen.

-Zayn Javadd Malik! Elegem van, hogy mindent te szabályozol. Tudom, mit bírok el és mit nem-ezzel átadom neki Miát és pizsamában kiszaladok a kertbe, hogy kicsit egyedül legyek.

Észre sem veszem a könnycseppjeimet, amik időközben megindultak lefelé arcomon.

Két kar simul derekamra és nagyot sóhajtva megfordulok.

-Ne haragudj, csak féltelek. Annyira félek, hogy valami lesz vele-néz szemembe Zayn őszinte féltéssel.

-Te ne haragudj! A hülye hormonjaim-legyintek könnyezve, mire felnevet és magához húzva szorosan átölel, már amennyire a hasam engedi. Két perc sem telik el, Mia futva ér ki hozzánk. Zayn telefonját nyomja apja kezébe, aki, ha jól hallom, ideges bátyjámmal beszél. Elköszön, és idegesen tekint ránk.

-Azonnal indulunk a kórházba. Annanál beindult a szülés, Hazz totál ideges és zavarodott. Öltözzetek hercegnőim!-adja ki az utasítást, én meg Miával besietek a szobáinkba és felöltözünk.

Zayn már a beindított autóban vár, ahova én bepattanok hátra kislányunkkal és indulunk is. Zayn rátapos a gázpedálra, de félúton Mia zokogni kezd.

-Apa!-sír fel, és Zayn hirtelen lefékez és aggódóan hátrafordul.

-Mi a baj, hercegnőm?-próbál a kezéért nyúlni, de kislányunk hirtelen elrántja és az én ölembe fészkeli magát. Szorosan átölelem és csitítom, de nagyon lassan nyugszik csak meg.

-Ne...menjjj...gyorsan. Veszélyes-szipogja kicsi hercegnőnk.

Zayn kiszállna, de intek neki, hogy lerendezem most én a szitut. Bűnbánóan néz rám, és látom, hogy nagyon megbánta a dolgot. Igen, Mia nem szereti, ha száguldozunk. Ő a normál tempót szereti, amit megszokott velem. Apja nagyon lassan kezd nekiindulni, mire csak rámosolygok és próbálom őt is nyugtatni, mivel látom rajta, hogy most belül marcangolja magát a dolog miatt.

A kórházhoz egy húsz perc múlva érünk oda, és Mia az én kezemet fogva hajlandó csak bemenni a kórházba. Zayn csak rám néz, és látom, hogy a könnyei mindjárt kicsordulnak, de próbálja erősnek tartani magát. A recepción elkérjük Anna szobájának számát, és elindulunk a harmadikra.

Ott Mia hirtelen megtorpan mellettem és apjához szalad.

-Apci!-fut oda hozzá, mire a fiú kitárt karjai közé zárja és vagy ezerszer bocsánatot kér tőle. Mia csak hajtogatja neki, hogy „Semmi baj, apa", de Zayn már beígért neki sok mindent. Elkényezteti a gyereket.

Harry

Idegesen dobolok Anna mellett ujjaimmal, és nagyon aggódok miattuk. Anna már vagy tíz csontomat eltörte, de ez nem nagyon zavar. Fáradtan néz rám, én meg csak nyugtatan rámosolygok.

-Minden rendben lesz, szívem! Megígérem. Mindjárt vége, jó?-nézek rá, mire csak bólint, mert jön egy újabb fájás.

Dr. Thompson csak húsz perc múlva ér be, de Anna már teljesen elfáradt. Pedig most jön a neheze, ezért is aggódok miatta. Még jó, hogy találkoztam a húgomékkal, és ők megnyugtattak valamennyire. A doki hamarabb beért és rohant is barátnőmhöz.

-Anna! Szülünk-mosolyog rá barátnőmre a doktornő biztatóan, mire ő fáradtan bólint, engem pedig küldenek is a zöld orvosszerkóért. Magamra kapva sietek át a szülőszobára, ahol már minden elő van készítve. Anna felé nyújtom kezemet, amit készségesen el is fogad.

-Együtt megcsináljuk, jó?-mosolyodok el.

-Jó, szívem. Együtt-bólint és nyom egy nagyot, mert a doki szólt neki.

Vagy jó negyven perc múlva életem legszebb hangját hallom meg. A kislányomét.

-Gratulálok, Harry és Anna! Gyönyörű kislány-mosolyodik el, és egy nagyon apró rózsaszín csomagot nyújt oda óvatosan. Átveszem, és óvatosan lenézek a pici lányomra. Újra szerelmes lettem. Olyan gyönyörű. Ártatlan. Édes. Picike. És ami a legfontosabb, számunkra tökéletes.

-Hát, szia kis szerelmem! A május hetedike nekünk örökre különleges marad. Mert ez csakis a te napod, édes kislányom-puszilom meg óvatosan kicsi buksiját, és szerelmem kezébe adom a kicsi kislányunkat. Időközben neki és nekem is lefolyt jópár könnycseppünk.

-Hát, csak sikerült valami felejthetetlent és örökké tartót összehoznunk, Hazz!-nevet sírva szerelmem, és megfogja kislányunk aprócska kezeit.

-Kicsi csillagom, anya és apa már most nagyon szeret-veszi karjaiba a kislányunkat szerelmem.

Én csak sírva megcsókolom őt, és millió köszönömöt elsuttogok a fülébe.

-A kicsi neve mi lesz?-jött oda hirtelen egy nővér mosolyogva és érdeklődően.

-A kicsi neve Darcy Sandra Styles-mosolyodik el szerelmem mellettem. Én csak vigyorogva nézek rá, mivel ezt a nevet már nagyon régen eldöntöttük közösen.

Darcyt elvitték egy vizsgáltra, Annát megvizsgálták és visszatolták a szobába, ahol már a családunk várt minket vigyorogva. A nővér kopogott és egy üvegbölcsőben behozta egyetlen kislányomat. Kezembe vettem őt és vigyorogva elkezdtem beszélni.

-Kedves családtagok! Hadd mutassam be nektek legújabb tagunkat, a ma 11:37-kor 3250 grammal és 54 centiméterrel született kislányunkat, Darcy Sandra Stylest!-mutatom körbe kislányomat a többieknek, anya pedig mosolyogva és könnyezve néz rám.

-Isten hozott itt kint a nagyvilágban, Darcy Sandra Styles!-kántálta mindenki egyszerre, mire felnevettünk.

Egy biztos. Életem legszebb napjai közé tartozik a mai, mert végre APA lettem...