Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

29.fejezet:Neked már nincs többé családod

Hy, guys! 

Itt is lenne a mai rész. Remélem, elnyeri a tetszéseteket! :) ☺♥ 

Mindenkinek csodás hétvégét kívánok! ☺♥♥♥

All the love:Cs.xx'

Zayn

Mit válasszak? Istenem! Kimondtam azt, amit kellett. Hiába volt fájdalmas döntés, muszáj volt meghoznom.

-A fiúk-nyögtem be nagy nehezen. A fiúk hevesen rázták a fejüket, de Paul már vigyorogva kiment az ajtón.

Hope

Zokogva borultam a földre. Nem láttam könnyeim sokaságából. Hogy tehette ezt? Hogyan? Feladja a családunkat, a közös jövőnket és mindent a bandáért? Elé mentem, mire lehajtotta fejét. A gyűrűt a fejéhez vágtam, és ordítani kezdtem.

-Bazd meg, Malik! Akkora tajparaszt vagy, hogy akkorát a világ nem hordott a hátán. De többet nem leszünk „teher" a nyakadon, nyugodtan összpontosíts a karrieredre! Építs magadnak gyönyörű karriert, tele ribancokkal, akikkel össze fognak hozni, de az nem én leszek, ezt garantálom neked, Malik! Büszke lehetsz magadra. Eldobod magadtól a VOLT menyasszonyod, a VOLT lányodat, és a születendő gyerekedet. De ne aggódj! Megleszünk mi hárman, NÉLKÜLED. Ott, ahol te sose fogsz ránk találni. Ha utánam mersz jönni, azt is letagadom, hogy valaha az életemben ismertelek és közöm volt hozzád. A gyűrűt meg meghagyom a következő áldozatodnak, hátha őt is ilyen jól ki lehet dobni. Egyet sose felejts el: neked már nincs többé családod-ezzel átveszem Miát Liamtől és a négy nagy bőröndöt, amit tegnap hoztunk haza(külön az ő cuccai és az én cuccaim), fogom kocsikulcsomat, és kabátjainkat felvéve elhúzok a házból. Örökre.

1,5 évvel később

Boldog vagyok, Miával együtt. Igen, csak Miával. Az a nagy helyzet, hogy egy héttel Zayn döntése után elvetéltem. Senki nem tudta miért történt az, ami. Zokogtam, zokogtam és zokogtam egész álló napokat, de muszáj volt felállnom a földről. Mia miatt, és magam miatt is. Két hónap után végre őszintén mosolyogtam az eset után. Fájt, nagyon fájt. De tovább kellett lépnem. Mia már két és fél éves is elmúlt. Gyönyörű és számomra a legcsodálatosabb gyermek a világon. Szerencsére nem emlékszik a volt apjára, elvagyunk mi ketten. Nélküle. Bár mostanában legjobb barátomról, Cameron Dallasról gondolja, hogy ő az apja, pedig már elmagyaráztam neki nem is egyszer, hogy rosszul gondolja. Számot cseréltem, de mindenkivel tartom a kapcsolatot. El és Lou például múlt héten voltak itt az ikrekkel. Igen, ikrek lettek, bár ezt szerintem mindenki tudta már akkor, amikor otthagytam őket. Freddie és az öccse, Jake Tomlinson igazi vérbeli, Tomlinson babák. Nevetnek, kúsznak és nagyokat alszanak. Freddie tiszta Lou, míg Jake tiszta anyja. Gyönyörű babák azokkal a kék szemeikkel és Tomlinson-féle vigyorukkal. Lou és El nem lehetnének boldogabbak. Persze mellettem voltak a vetélés után, de Elt visszazavartam, mondván, neki ott vannak a fiai és Louis is.

Hazza és anya is sokszor járt már itt nálunk Los Angelesben. Nyaraltunk, sokat fürödtünk és vidámparkba is eljutottunk. Mia nevét visszaváltoztattam Mia Anne Andersonra, nehogy azt higgye, ha a tévében meglátja a Malik nevet, hogy ő az apja, mert ez nem igaz. Nem az apja. Semmi köze sincs hozzá. És mérhetetlenül gyűlölöm őt a tetteiért és a döntéseiért. Eldobta a családját a karrierje miatt. Aki ezt megteszi az nem ember. Annyit tudok Hazzától és a srácoktól, na meg a tévéből, hogy a „nem érzem jól magam már itt" indokkal március 18-án kilépett a bandából. Nagy port kavart. Igazából sajnálom a srácokat, mert látom rajtuk, hogy nagyon szomorúak, dühösek és legnagyobb részben csalódottak, amiért csak így kilépett a fiú a bandából. Hogy őszinte legyek, ezért a húzásáért is haragudtam rá. Nem értettem, miért nem érezte magát teljesnek ott, hisz a srácok szerették őt és ő se szó, se beszéd elment onnan. Na, mindegy.

Los Angelesi tengerparti házamban élünk Miával és Cammel, aki már két hónapja itt lakik, mert az albérlője felmondta az előző luxusvilláját. Így hozzánk költözött, amit semennyire nem bánok, mert legjobb barátok vagyunk már hány éve is? Tizenöt éve biztosan van annak is már. Szóval, igen. Hajam ugyanaz a barna, azzal a különbséggel, hogy már a mellkasom alá ér. Mia hajszíne ugyanolyan barna, mint az enyém, csak világosabb kicsivel. Adam kék szemeit örökölte, amit nem is bánok. Legalább valami emléket tudok neki állítani. Ha már azt sem élhette meg, hogy a kislánya felnő, vagy nem éppen megszületik. Mert én semmit nem bántam meg életemben. Vagyis egyet: hogy őt hagytam magam mellett. De Miát soha, de soha. Lehet, hogy korán szültem, de nem érdekel mások véleménye. Ő a mindenem, a kincsem és az életem értelme. Nélküle csak félember vagyok.

Ma éppen díjátadóra megyünk, amire én, mint színésznő, Cameron pedig mint viner lesz jelen. Valami évente megrendezett díjátadó, de nem tudok róla sokat, csak annyit, hogy őt és engem is jelöltek egy-egy díjra, így izgatott is vagyok.

Este anya vigyáz Miára, mivel ő most éppen ide tart egy divatbemutatóról kocsival. Én meg készülődök. Cam már a nappaliban készen, ő lesz a kísérőm. Persze, mint legjobb barátom, csakis úgy. Én éppen hajamat egyenesítem be, és fekete combközépig érő, testhez simuló ruhámat veszem fel fekete magassarkúval. Sminkem egyszerű, mégis figyelmet varázsló. Egyszerű, fekete táskámba rakom a telefonomat, iratokat és zsebkendőt.

Mikor lebattyogok a lépcsőn, pont indulnunk is kéne. Cam anyával az oldalán mosolyogva sétál a lépcsőhöz.

-Nocsak, de gyönyörű itt valaki! Büszke vagyok rád, kicsim! Drukkolok-ölel át anya, akinek köszönhetem a mai fekete ruhámat. Én visszaölelek, és eszembe jut szalagavatóm estéje, amikor apa ugyanezt mondta. Gombóc szorul tokromra, de lenyelem és mosolygok tovább.

-Gyönyörű vagy, te kis manó!-ölel át Cam is.

-Na, megszólalt, az égimeszelő szmokingos is-ölelem át nevetve én is-Jól nézel ki, Cam!-kacsintok, és belé karolva elhagyjuk a házat, ám egy édes hang utánam kiált.

-Anya! Anyucikám!-rohan Mia utánam. Én meg felkapom ölembe, és szorosan megölelem.

-Légy jó, kicsim! Szót fogadni a mamának, és nem rávenni mindenre, jó? Hadd legyek rád ugyanolyan büszke, mint szoktam. Jó?-nézek rá komolyan, mire csak bólint, és fejét nyakhajlatomba fúrja és szorosan ölel.

-Nagyon szeretlek, anya!-néz rám, mire én elérzékenyülök. Sose tudom elégszer megköszönni a doktornőnek, hogy akkor rábeszélt a megtartására. Életem legjobb döntése volt.

-Nálam jobban nem, édesem! Na, nyomás be, mert nincs olyan meleg már így este-azzal leteszem és ő szalad is be anyuhoz.

Integetnek, mire Cam is vigyorogva integet és dudál Mercedeséből.

Hát, kezdődjék az este.