Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

36.fejezet:Esély

Hy, guys! 

Megérkeztem a következő résszel. 

És akárhogyan számolom magam, már nincsen sok rész hátra a történetünkből. Olyan 9-10 rész(epilógussal). 

Nagyon sokat jelent számomra ez a könyv, és az ti, olvasók is. ♥♥♥

Ha ezt a könyvet befejeztem, visszatérek a "szünetelős" könyvemhez, ami egy Ashton Irwin Fanfiction, és egy újat tervezek, de ez még elválik később. ☺♥

Jövő héten 3-4 részt tervezek feltenni ide, Wattpadre. :)) 

Élvezzétek ki még a hétvége hátralévő részét, és vigyázzatok magatokra! ☺♥

All the love:Cs.xx'

Hope

Útközben Rosienak a következő sorokat írtam:

Me: Dolgom akadt (munkaügy), nem biztos, hogy ma otthon alszok, elválik. Miára légyszi vigyázzanak a fiúk, puszillak titeket.

Két perccel később jött is a válasz.

Rosie: Rendben, írj, hogy itthon alszol-e vagy sem. A fiúknak mondtam, hogy szerep miatt nem leszel ma este itthon, lehet, hogy nem is alszol itthon. Azt üzenik, hogy vigyázz magadra. Puszilunk

U.i: Mia cukortúltengéses lett :D

Me: Kinyírom a fiúkat... ;) Csak érjek haza... :D Puszi

Hamar odaértem, körülbelül fél óra alatt. Igaza volt Zaynnek, tényleg senki nem tudhat róla, olyan szinten fedett és be sem látni, olyan helyen fekszik a ház is.

Csengettem és szinte azonnal kitárult előttem az ajtó.

-Hope!-húz be Zayn a házba, és becsukja az ajtót.

-Szia!-köszönök halkan, és leveszem a strandpapucsomat.

-Szia! Gyere beljebb! Inni, enni valamit?-kérdezi volt szerelmem, de nemlegesen megrázom fejemet.

A nappaliba leültünk és hosszas csend után Zayn rákérdezett a nyilvánvalóra.

-Miért kerestél? Baj volt? Miával van valami? Vagy veled?-kezdett aggodalmaskodni, de leintettem. Elhallgatott és érdeklődve nézett rám.

-Fájtak a szavaim, amiket a fejedhez vágtam, de igazságosnak éreztem. Az elmúlt másfél év alatt sokszor hiányoltalak, sőt, nem tagadom, mindig hiányoztál valahonnan, de megvolt az oka annak, hogy nem voltál ott velünk. Te választottad a karrieredet, nem mi. De szeretném meghallgatni a te szemszögedet. Hisz terhes voltam tőled, de sajnos kisbabánk nem lett. Elvetéltem-kezdtem el sírni. Igen, ilyen, amikor az ember letépi azt a bizonyos ragtapaszt a régi, nagyon régi sebeiről.

Zayn habozott, de én mentem oda először. Szorosan erős mellkasának simultam, ő meg (talán) még szorosabban átölelt.

-Sajnálom, Hope! Mindent. Egy igazi gyökér voltam. Ha titeket választalak, azzal a fiúkat és több millió rajongót tettem volna tönkre, meg persze titeket se hagytak volna békén. Mia még kicsi volt, te meg várandós. És azt sajnálom a legjobban, hogy annyi minden rosszon keresztül kellett menned és hogy miattam volt ennyire fájdalmas minden. Ha lehetne, visszacsinálnék mindent, nem érdekelne semmi és senki más, csak ti. Egyedül ti, senki mások. Egyedül nevelni Miát, közben az én hibámból elvesztetted a kisbabánkat, akit annyira vártunk már akkor...-és vége nála is, életemben harmadszorra látom sírni Zaynt. Eddig halkan sírt, de most egymás karjaiban zokogunk. És úgy érzem, ezek a karok jelentik az én biztonságom.

Lecsúsztunk a szőnyegre, és az ölébe húzott. Mellkasának dőlve zokogtam. Ő is sírt.

-Sajnálom, Hope! Mindent sajnálok, ha lehetne, visszamehetnék az időben-sír fejét nyakhajlatomba hajtva.-Meg tudsz valaha is bocsátani?-néz rám szipogva és szomorúan.

-Hisz neked barátnőd van-nyögöm ki fájdalmasan.

-Mi? Miért lenne?-néz rám értetlenül.

-A szólókarriereseket mindig összehozzák valami szexi szupermodell csajjal, akinek mindene mű és szilikon. Vagy legalább az egyik-vonok vállat könnyeimet törölgetve.

-Kivéve, ha kijelentettem a menedzsmentnek, hogy soha senkivel ne hozzanak így össze, meg a szennylapok is meg vannak fenyegetve-von vállat hanyagul.

-Miért mondtad ezt nekik?-érdeklődök tovább.

-Mert én csakis egy valakit szeretek-mosolyodik el halkan.-Illetve, őt és a gyermekét-mosolyog tovább.

-Kit szeretsz? Vagyis: kiket?-helyesbítettem.

-Nekem te vagy és Mia, és a szívemben a kisbabánk-néz rám, és tudom, hogy teljesen őszinte. Látom a szemén.

Közelebb jött. Ajka enyéim felé közeledtek. Szívem hevesen vert annyi idő után újra.

Rám nézett, mintha engedélyt kért volna. Aprót bólintottam.

Megcsókolt. Ajkai puhán, édesen és lassan csókolták enyémeket.

Olyan hosszú idő után rájöttem, hogy miért éreztem üresnek magamat.

Mert Ő nem volt mellettem. De hogyan lehetne újra minden a régi? Lehet egyáltalán még boldog vége? Vagy nekünk nem jár a tündérmesék vége?

Zayn mintha megérezte volna gondolatmenetemet, a kanapéra ültetett és kezeimet sajátjaiba fogta. Rám emelte gyönyörű barna szemeit és aprón mosolygott.

-Mi lesz ezután? Ennyi volt?-kérdezett rá halkan.

-Nem tudom, nagy port kavarna a médiában és a barátaink között. Főleg a családjainkban-álltam fel, és fel-alá járkáltam a nappaliban.

-Itt nem ez a kérdés. Te mit akarsz? És én-mondta teljes nyugodtsággal hangjában.

-Zayn! Szeretlek, de nem tudom, hogyan tovább. Mindenkinek jár a második esély, de félek, hogy megint ilyen döntést hoznál. Én elvetélnék, és mehetnék Miával máshova-nézek rá könnybe lábadt szemekkel.

-Szeretlek, Hope! Kibaszottul szeretlek. Ha kell, anyámat hívom ide, hogy megtudd, min is mentem keresztül az elmúlt másfél évben. Vagy Doniyát. Vagy bárkit, aki mellettem volt az elmúlt másfél évben-néz rám komolyan.

-Mit tettél?-hangom olyan messzi és halk, hogy még én is megijedek tőle.

-Ittam, kegyetlenül. És a cuccot se vetettem meg. És varrattam tíz újabb tetkót, amit bizonyos dolgok miatt tettem meg. Minden áldott este anyám vagy a nővérem szedett össze a kocsmából, annyira nem ment a járás és a beszéd. Kurvára szégyelltem magam, és három hónapra elvonultam egy magánklinikára, így nem kívántam a drogokat sem. Meg persze rátok is gondoltam végig. Miára, rád és a kisbabánkra. Hogy hogyan vagytok, mi van veletek, vajon boldogok vagytok-e. Csak a ti boldogságotok és a családom tagjainak büszke szemei éltettek, Hope! De, itt vagyok, és ha te is így akarod és az összes erő körülöttünk, együtt leszünk mindig. Csak egy szavadba kerül, és a csillagokat is lehoznám értetek-néz rám könnybe lábadt szemekkel.

Hát nem csak nekem volt embert próbáltató másfél évem?

Vajon lehet még jó kettőnk között ez a kapcsolat?

Jelen pillanatban, nem érdekel semmi.

Csak a pillanatnak élek. És annak, hogy végre vele lehetek.

-Szeretlek, Zayn Malik!-nézek rá, mire ő magához húz és gyengéden megcsókol.

-Én is szeretlek téged, Hope Elizabeth Anderson!-és újabb csókokat hint rám, de ezúttal lejjebb, a nyakamnál.

És ezzel tudtam, hogy ma nem alszok otthon.

............