Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

11.fejezet:Sydney,a csodák városa

Sziasztok,drágáim! Meg is érkeztem a következő résszel. Hihetetlen számomra,hogy már most 610 olvasója van a történetnek! Köszönöm,hogy olvassátok a storyt,és hogy tetszik is nektek. ♥☺☺☺

Köszönöm a sok szavazatot,kommentet és olvasót egyaránt! :) ☺♥ 
Imádlak titeket,kellemes olvasást kívánok a részhez! :) 

A zenét célszerű hallgatni közben:

2 hónappal később

Harry

Ma reggel Sydney-be utazom. Nem, nem találtam meg Hope-ot. Anya meglátogatott 4 hónapja, és elmondta, hogy mi is történt vele. Megbocsátottam neki. Megígérte, hogy megkeresi a húgomat és azonnal üzen, amint megtalálta. Vagyis, nem csak én megyek, hanem Zayn is. Tegnap kaptam meg az üzenetet. Ez állt benne.

„Hope nálam lakik Sydnye-ben. A cím: Ocean Street 34. Anya.xx' ".

Szó szerint azonnal hívtam Zaynt, aki tudott anya tervéről.

-Haver! Mizujs? -vette fel szinte elsőre.

-Megvan Hope!!!-kiáltottam fel.

-Hogy mi? Hol van? Azonnal megyünk! -örvendezett ő is.

-Anya üzent. Sydney-ben lakik anya házában. Holnap reggel megy egy gép. Vagyis hajnali négykor. Megyünk? -kérdeztem rá, de tudtam a választ.

-Naná. Akkor, háromkor a reptéren-ezzel tettük le tegnap.

Háromkor találkoztunk a reptéren barátommal, aki izgatott, ideges és kíváncsi is volt egyszerre. Megnyugtattam, aztán mentünk becsekkolni. Izgultam én is, ahogy Zayn is. Hát, akkor indulás Sydney-be!

Hope

Hogy telik az idő! Mia nemrégen született, de már 2 hónapos is elmúlt. Anyánál lakunk, aki minden nap tanácsokkal lát el, és mindenben mellettem áll, segít és megért. Ő 19 volt, amikor Harryt szülte, így átélte már, milyen is fiatalon szülni és anyának lenni. Nem egyszerű ám, de megéri azokért a mosolyokért, amiket nap, mint nap kapok Miától. De nincs nehéz dolgom, mert már 1 hete átalussza az éjszakát. Kicsi hasfájós néha, de annyi legyen csak. A mellettem lévő szobában aludna, de mindig mellettem köt ki. Nem minden nap, de a héten legalább háromszor-négyszer velem alszik. Anya mindig mosolyogva nézi, ahogy alszik. Én meg minden nap megcsodálom angyali arcát, amikor alszik. Érte megérte minden szenvedés a szülésnél, mert életem legnagyobb ajándékát kaptam akkor, amikor ő megszületett. Imádok az anyukája lenni! Anya meg imád nagymama lenni. Mia mindig nagyokat vigyorog vagy mosolyog, amikor fent van és hülyülünk vele. Imádom Őt! Egyszerűen megunhatatlan. Olyan édes. A szeme színe még alakul, de a haja színét tőlem örökölte. Mia általában hajnali fél hatkor kel fel, de a mai nap hatig húzta. A bébiőrön keresztül a mesélésére ébredtem fel ma. Ő nem sírva kel fel, hanem magyaráz magának, amíg oda nem érek hozzá. Kicsoszogok a pizsamámban és benyitok hozzá. Az ágyában fekszik és nagyban magyaráz magának. Mosolyog közben. Na, ez az én kislányom! Életvidám baba, alig sír.

-Jó reggelt, édesem! Éhesek vagyunk, mi? -vigyorgok rá, mire egy mosoly a jutalmam. Kiveszem és leülök vele a szoptatós fotelembe. Fél óra alatt evett és büfizett is. Tisztába teszem és ráadom a tegnap vásárolt, frissen mosott body-ját és egy nadrágot. A body-n a Disney-hercegnők sorakoznak fel és a higgy az álmaidban! felirat áll rajta. A nadrágján kicsi virágok foglalnak helyet.

-De csini vagy, Miám! -puszilom meg az arcát, majd karjaimba veszem és lecsoszogunk a konyhába. A helyiségben anya issza a kávéját, közben sül a reggelinek szánt gofrink.

-Jó reggelt, édesem! Hogy aludtatok? -kérdez rá anya.

-Mia ma hatkor kelt-büszkélkedek.

-Gratulálok! -ráz velem kezet vigyorogva.

-Na! Ez nála igenis nagydolog, anya! -vigyorgok.

-Tudom, Harryvel nem volt ilyen könnyű dolgom. Hasfájós volt hat hónapos koráig, és alig aludtam akkor valamit éjszakánként-panaszkodott, de látszott rajta, hogy nem bánja. Mikor kész a reggeli, anya elém tol három nutellás gofrit, naná, hogy tejszínhabbal. Imádom! Amíg eszek, anya Miát szórakoztatja. Kaja után felöltözök. Miával sétálni megyünk, így ő fél kilenckor bealszik. De jó! Kicsit lesz 2 szabad órám, amikor semmit nem kell csinálnom! Jó dolog anyának lenni, de néha hajmosást is kell végeznem. 10-kor végzek is mindennel, így anyához megyek, aki a nappaliban ruhát tervez.

-Segítsek? -kérdezem a háta mögül.

-Persze-csinál helyet maga mellett.

El is vagyunk így fél 12-ig, ameddig Mia magyarázni nem kezd az asztalra helyezett bébiőrön keresztül. Ugyanebben a másodpercen belül csengetnek. Anya felnevet.

-Menj Miához, én nyitom az ajtót-áll fel, mire én már az emeleten is vagyok. A bébiőr lent marad.

Benyitok kislányom szobájába. Ő hirtelen sírni kezd. Karjaimba kapom, és vigasztalni próbálom, de ő zokog.

-Édes kicsi Miám! Nyugodj meg! Itt van anya is. A mama lent van, de ő is itt van a házban. Semmi baj nincsen. A pocakod fáj, édesem? -elkezdem simizni a pocakját-Mia Anne Anderson! Te kis sunyi! Mikor a hasad fáj, ettől nyugszol meg, de sosem sírsz, ha a hasad fáj, kicsikém! -itt elmosolyodik-Anya mosolyogni szeret látni, nem sírni, édes drágám! -de ő újra sírni kezd. Mi a baja?

-Sh! Nyugi, édesem! Anya itt van. Éneklünk, jó? -mosolygok rá, de ő csak sír.

Elkezdem neki énekelni Harryék egyik számát, a What Makes You Beatifoul-t. Ezt szereti. Erre szokott megnyugodni.

-Bárcsak itt lennél, Zaynem! -suttogom, de nem vártam rá választ.

-A kívánságod hamar teljesült, Hope! -hallok meg egy ismerős férfihangot a hátam mögül. Megpördülök Miával és Őt látom meg mosolyogva az ajtófélfának dőlni.

-Mit keresel itt, Zayn? -teszem fel a kérdést neki.

..............