Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]

7.fejezet:"Isten veled,bátyus!"

Sziasztok drágák! :) 

A zenét kérlek titeket hallgassátok, miközben olvassátok a részt, illik a mostani részhez:( 

Jó olvasást!

Zayn

A legboldogabban keltem másnap reggel. Magam mellett tudhattam a nőt, akit szeretek, és emellett Hope-nak és nekem március környékén gyermekünk születik. Igaz, nem én vagyok a biológiai apukája, de szeretem őket és bármit megtennék értük. Tudom, eléggé fura helyzet, de végre sínen van az életem. Hope számára ma reggel meglepetés reggelit készítek. Van itt minden: pirítós, szalonna, bacon, omlett és nutellás gofri is, mert az Hope kedvence. Igen, ismerem már pár éve. Tálcára teszem a kajánkat és felindulok a szobánkba. A tálcát az ágy végébe rakom és csókkal keltem fel szerelmemet.

-Jó reggelt, hercegnő! -suttogom a fülébe.

-Jó reggelt, hercegem! -mosolyodik el, majd megpillantja a tálcát.-Ezt mind te csináltad? Te tudsz főzni? -kérdezte ínycselkedve.

-Naná, hogy tudok. Igen, én csináltam-vigyorgok ezerwattosan.

-Ezentúl te főzöl, édes! -kacsint és nekilátunk a reggelinek.

A reggeli után Hope és én felöltözünk, majd hazaindulunk.

-És te mit szeretnél? -kérdezett szerelmem út közben.

-Ezt hogy érted? -kérdezek vissza érdeklődve.

-Kislányt vagy kisfiút? -kérdezett.

-Életem! Nekem mindegy, de ha választhatnék, egy olyan gyönyörű kislányunk lenne, aki rád hasonlít-vigyorgok öntelten.

Az út további részében mindenfélét meséltünk egymásnak. Életem legszebb és legemlékezetesebb napja volt a tegnapi.

Hope

Mihelyst hazaértünk Zaynnel, azon nyomban mentünk befelé a házba. Október lévén már hideg volt, de kegyetlenül. Zayn segített levenni a kabátom, majd bementünk a közös házuk nappalijába, ahol mindenki jelen volt. Liam, Danielle, Louis, Eleanor, Niall és a bátyám is jelen volt a nappali különböző pontjaiban.

-Sziasztok! -köszöntünk egyszerre, mire mindenki felénk kapta a fejét, majd ezzel a tempóval 32 fogas vigyorokat kaptunk.

-Csak nem? -kérdezett rá El a lényegre.

-Csak de-válaszolt helyettem szerelmem.

-Mindent meséljetek el! -kérte Dani izgatottan.

-Biztos? -vigyorgott kajánul Zayn.

-Perverz! -torkolták le barátnőim a pasimat. Ő csak kacsintott.

-Szóval, emberek! El szeretném nektek mondani, hogy Zayn és én egy pár vagyunk-jelentettem be büszkén.

-És a gyerekkel mi lesz? -kérdezte El kétségbeesetten.

-Nézzétek! Tudom, fura a helyzet, de Hope-pal ezt is átbeszéltük. A legújabb Malik baba úton van. Igaz, nem én vagyok a biológiai apukája, de a nevemre veszem és a legnagyobb szeretetben fogjuk felnevelni. Remélem, megértitek a helyzetet és mellettünk álltok. És Hazza! Kérlek, ne verj péppé! -könyörgött Zayn a bátyjámnak, aki időközben elindult felénk. Megijedtem, mert semmit nem olvastam ki az arcából. De Hazza nem felénk jött, hanem kiment a teraszra egy szó nélkül.

-Megbántottam? -bújtam Zayn óvó karjai közé. Ő csak megrázta a fejét.

-Megyek, beszélek vele, jó? -kérdeztem, mire elengedett és megcsókolt.

Kiléptem a teraszra és Hazza hátát láttam meg, mivel Harry a lépcsőn ült és maga elé nézett. Mintha csak testileg lenne itt. Mögé léptem és a hátára tettem a kezeimet.

-Hazza! Kérlek, bocsáss meg! Nem tudom miért vagy mérges, de bocsáss meg! Tudod jól, hogy te vagy az, akit még a családtagomnak nevezhetek, hisz apa meghalt, anya pedig szó szerint le se tojik magasról. A jó ég áldja meg, bátyuskám! Te vagy gyerekkorom óta az, akire felnézek. Akire ha ránézek a rosszabb napjaimon, jobb kedvem lesz, mert tudom, hogy te vagy a testvérem. Harry! Nem fogok könyörögni. Belefáradtam. Terhes vagyok, babát várok, néha érzékeny, néha pedig hisztis vagyok. Ez vele jár. Idegeskednem tilos lenne, de állandóan azt teszem, mióta itt vagyok. Pedig tegnap érkeztem, Styles! Belefáradtam. Ha ennyire bánt, hogy Zayn párja lettem, és hogy ketten szeretnénk felnevelni a születendő gyerekem, akkor sajnálom. De nem fogok a durcádhoz asszisztálni. Ha zavarok, már ma este visszarepülök Londonba, és eltűnök, ha úgy tetszik, Harold! Rengetegszer bocsánatot kértem tőled már, de belefáradtam abba, hogy mindig én vagyok a hunyó. És tudod, eléggé fáj az, hogy a saját és egyetlen testvérem így fogad egy ilyen hírt. Ha ez kell, akkor megyek is, Hazza! A soha viszont nem látásra! -azzal a könnyeim utat törtek maguknak, és kifutottam a kocsihoz. Még szerencse, hogy egy autót kaptam arra az esetre, ha el kéne mennem a dokihoz itt, de nincs, aki elkísérjen a személyi testőr mellett. Kirohantam a kocsihoz, és a szálloda felé vettem az irányt. Ott a II.-ra mentem, ahol a szobánk volt a csajokkal, aztán csomagoltam is. Lecsekkoltam, hogy a következő Londonba tartó járat 2 órán belül indul. Gyorsan összepakoltam és taxit hívtam. Hát, ennyi volt. Mégis egyedülálló anya leszek, és egyedül fogom leélni az életem végig. A szállodaajtón kiérve Zaynnel találom szembe magam.

-Miért? -teszi fel a kérdést.-A bátyjád miatt feladnád a szerelmünket és a közös gyerekünket, hm? -kérdezi könnyekkel a szemében.

-Ne haragudj, de el kell mennem. Új életet kezdek egyedül, a babával-simítok végig gömbölyödő pocakomon. Zayn már sír a titkos hátsókijárat előtt.

-Miért hagysz el, Hope? Mivel érdemeltem ezt ki, édesem? -kérdez mindent halkan, de mégis kivehető minden rekedtes szavaiból.

-Nem te érdemelted ki ezt, Zayn! Visszamegyek Londonba, de onnan tovább indulok valamerre. Tudd, hogy életem legszebb és legjobb napja volt a tegnapi. Örültem, hogy az életem része lehettél. Imádlak, drágám! Ezt sose feled. Ez nem a te hibád, hanem az enyém. A legjobb dolog voltál az életemben. Mindig tudd, hogy nagyon nagy szíved van, és hogy mindig szeretni foglak-mondandóm végére már zokogok-Viszlát, Zayn Malik! -azzal rohanok is a taxihoz. Egy pillanatra visszanézek, és azt látom, hogy Zayn a lépcsőn ülve zokog. Istenem! Miért rontok el mindig mindent? Mikor minden rendbe jönne az életemben, akkor egy csapás alatt minden elromlik.

A reptéren éppen becsekkolnék, amikor meghallok egy ismerős hangot.

-Hugicám! Ne menj el, könyörgöm! Csak most kaptalak vissza-kiált Harry futva, de én már rég becsekkoltam volna, de egy pillanatra visszafordulok. De csak egy mondat erejéig.

-Isten veled, bátyus! -fordulok felé, de látom, hogy szemét könnyek lepik el. Nem akartam ezt, de már nem tudom visszafordítani.

Hát, ennyi volt a nagy turné... Ennyi volt az álmom, és mindent én tettem tönkre...

.............

Sziasztok! Remélem tetszett a mostani rész, tudom, kicsit belerondítottam a dolgokba:( 
Meglátjuk,mi is lesz a mi szerelmespárunkkal;) 

Szavazzatok, kommenteljetek, olvassatok sokat! :) 

Puszi,ölelés mind a 216 olvasómnak:cseni9