9.fejezet:Levelek

1.9K 93 7
                                    


Hope


-Hogy kerülsz ide, Eleanor? -kérdeztem döbbenten.

-Nem hagyhattam ki azt a napot, amikor a legjobb barátnőm világra hozza a kislányát-vigyorog, azzal be is robog az ajtón. Eleanor régóta ismeri Luke-ot és a másik három lököttet, mivel ők voltak anno a One Direction előzenekara és sokat buliztak együtt.

-Imádom a zenéteket a mai napig, fiúk! -ujjong El, és mindegyiket megöleli egyesével. Majd felém fordul.

-Gratulálok, Hope! Gyönyörű a kislányod-könnyezik be Eleanor, miközben a fiúk kimennek, mondván, hadd legyünk hármasban.

-Köszönöm. Mia a mindenem, El! -könnyezek be ismét én is.

-Mia? -nevet fel El boldogan.-Hát, megtartottad Zayn kedvenc lánynevét? -kérdezi kicsit kevesebb mosollyal az arcán.

-Zayn miatt is, de nekem is bejött ez a név. A jelentése öröm, boldogság. Ezért is választottam ezt, mert ő az, aki boldogságot hozott az életembe-nézek a karjaimban tartott kislányomra, aki érdeklődve figyel engem és barátnőmet. Aztán Eleanornak adom oda a lányomat, persze ő csak mosolyog ezen, de tudom, hogy örül annak, hogy itt lehet.

-Isten hozott, Mia Anderson! Nagyon várt már anyukád, hidd el nekem. Annyiszor ábrándozott rólad a telefonban, hogy öröm volt hallani a hangján, hogy boldog-csuklik el a hangja.

-A fiúk hogy vannak? -kérdezek rá, mire Eleanor megáll a mozdulata közben.

-Louisnak elmondtam, hogy itt vagy, nem hazudhattam neki. De ő semmit nem szólt a fiúknak. Zayn depressziós, és alig mozdul ki a házból. Hiányzol neki, Hope! Azt hitted, hogy ha elmész minden jó lesz? Nem, nem lett az. Harry és Zayn szét van esve, Dani beleőrül abba, hogy nem tudja hol vagy. Pedig ő is menyasszony lett már. Liam és Niall is keres téged, de nem találnak sehol. Én meg majd beleőrülök, hogy nem mondhatom el nekik, de közben tudom, hogy nem szeretnéd, ha tudnák, merre is vagy-könnyezik be a végére El.

-Ne haragudj rám! -sírok fel.

-Nem a te hibád, Hope! De, kérlek, olvasd el Harry és Zayn levelét. Ők szerintem tudják, hogy én tudom, hol vagy, de úgysem mondom el nekik-nyújt át két borítékot.

-Figyelsz addig Miára, amíg elolvasom ezeket? -teszem fel a kérdést, mire ő rögtön bólint és társalgásba kezd a kislányommal. Harry levelével kezdem.

Drága Hope! Egyetlen kishúgom!

A világ összes bocsánatkérése nem lenne elég ahhoz, amit veled, veletek tettem öt hónapja. Megbántottalak, mikor csak bedurcáztam. Szeretném megmagyarázni azt a napot neked. Azon a napon nem azon sértődtem meg, hogy Zayn párja lettél, hanem bepánikoltam, hogy elveszíthetlek. Igen, aggódó bátyjád voltam azon a napon. Amikor a monológod után észhez tértem, Zayn már utánad ment a hotelbe. Én csak a reptéren csíptelek el, de az akkori utolsó mondatod a mai napig minden egyes napon visszacseng a fülemben. Magaddal vitted Zayn és az én szívem egy-egy darabját is. Hugicám! Azt hitted, hogy boldogságot és örömöt hagysz magad után, de nem. Nem hagytál mást magad után csak fájdalmat, keserűséget és szomorúságot. Zayn depressziós lett, ahogy bevallom férfiasan, én is. Hiányzol, Hope! Minden egyes nap nagyobb bűntudat kerít a hatalmába. Szeretlek, húgi! Mostanra már biztosan megszületett a gyermeked, akinek sajnos nem tudhatom a nemét. Kerestettelek, még most is, de nem talállak titeket. Napról-napra fogy bennem a remény, hogy még egyszer viszontláthatom az egyetlen testvéremet, HÚGI! Kérlek, ha egyszer találkoznánk, vagy összehozna minket az élet, szórj rám kígyót, békát, üvölts, kiabálj, mert ilyen idióta és szemétláda bátyjád van.

Kérlek, ha egyszer úgy érzed, kell valaki, hívj fel!

Örökké szeretlek:

Bátyjád:

Hazza, xx'

A bátyjám levelének a végén zokogtam, de még hátra volt még egy. Talán Zayn levele lesz a legnehezebb. Vigyázz, kész, és kinyit!

Drága, Hope-om!

Lassan fél éve annak, hogy elmentél, de a szívem helye egy szakadékkal egyenlő azóta. Összetört, és ennek a gyógyszere csak te vagy, életem! Te és a baba jelentettétek számomra az életet. Azok voltatok, akikért bármit megtettem volna, Hope! Ha kellett volna, tűzbe megyek értetek, szó nélkül. De nem. Azon a napon, amikor otthagytál magaddal vitted Harry és az én szívem felét. Azon a napon elvesztettem mindenemet. Mert nem számít, mennyi pénzem van, ha nincs, akiket magam mellett tudhatok. És nekem ti voltatok azok, akiket magam mellett tudhattam.

Mostanra biztos megszületett a kislányod vagy a kisfiad. Kíváncsi lennék, milyen gyönyörű a gyermeked, de nem tudom, merre is keresselek. Harry és én is kerestettünk téged, de hiába, mint a kámfor, úgy eltűntél. Kérlek, ha valami baj lenne, és nincs, ki segítsen, azonnal hívd fel a bátyjád vagy engem.

Ha egyszer még láthatlak az életben, azt igazi ajándéknak fogom elkönyvelni. Mert te vagy nekem a boldogság, az öröm, a szerelem, a napom, a holdam, az egem, a mindenem. Te vagy a fény, ami bevilágítja az életem, Hope!

Örökké szeretni foglak:

Zayn.

Ha Harry levelénél zokogtam, akkor itt szabályosan tomboltam és vigasztalhatatlanul zokogtam. Miért lett ilyen keserű az életük? Hisz én csak problémát jelentettem nekik, de mind az öt fiú kerestet és mindent megtesz azért, hogy megtaláljon engem és a lányomat. Istenem! Mindent elszúrtam.

Eleanor időközben bealtatta a gyerekemet, így most a karjaiban zokogok.

-Helyre tudom még hozni, El? Vagy már késő? -teszek fel ilyen kérdéseket neki folyamatosan, de ő csak csitítgat és nyugtat egyfolytában.

Fél óra is beletelik, mire megnyugszom Eleanor szoros ölelésében.

-Miért lenne késő? Sosincs késő ahhoz, hogy helyrehozd a múltban elkövetett hibákat, sebeket-szólal meg mögöttem egy ismerős hang. Ez nem lehet.

-Anya? -döbbenek le.

............


Hát, sziasztok! Köszönöm azt a 400 olvasót, aki követi a könyv történetét! Puszi nektek és jó iskolakezdést kívánok! 

Olvassatok,vote-oljatok és szavazzatok! 

Remélem,tetszett a rész,jövő héten jövök a 10.fejezettel. 

cseni9_malik

Hopeful or hopeless? (Zayn Malik FF) [Befejezett]Onde histórias criam vida. Descubra agora