Az éjszakában szomorúan gondolkodom,
Lehet, túl sokat is okoskodom.
Véges végtelennek érzem szerelmünk,
Úgy érzem, ebben leljük majd vesztünk.Végtelen az éjszaka, mint az univerzum,
Mégis véges boldogságunk, mint a képes album.
Emlékeink tündöklő világát átszeljük,
Életünkben végig csak egymást keressük.Véges végtelenben élem életem,
Miközben a boldogságra éhezem.
A szomorúság elnyeli lelkem,
Ezzel az életem szakadékba billentem.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Verseim
Şiir~Költeményeim~ 2017.08.05.- #24 in Költészet 2017.08.21.- #18 in Költészet