Verseim

•Szürkeség•

Szomorú éjszakák és nappalok,
Földre szállt, összetört szívű angyalok.
Homályosan ragyogó hajnalok,
Lassan hiányodtól meghalok.

Boldogtalan, magányos emberek az utcán,
Mind csak valami csodára várnak, talán.
Kiszáradt virágok a kertben,
Én meg csak rád várok minden percben.

Apró zajok morajlanak a csendben,
Üres érzelmek lakoznak lelkemben.
Összetört szívem tartod kezedben,
Nem élek én már az emlékezetedben.