Verseim

•Fényesség•

A fények között sétáltam elveszve,
Talán, így még nem éreztem sohase.
Ott alltál velem szemben mosolyogva,
Én meg csak téged néztelek hunyorogva.

A lámpák lassan kialudtak,
Én meg lassan karjaidba hulltam.
Mosolyogva valamit fülembe súgtál,
Aztán elmentél és még el sem búcsúztál.

Bárcsak, adtál volna még egy esélyt!
Csókunkon érezni a szenvedélyt.
Bárcsak, minden így maradna örökre!
De életünk eloszlik két félgömbre s elhagysz engem örökre.