Verseim

•Ködös üresség•

Te voltál a sötét ködben a fény,
Te vagy az, ki nem hagyod szívem békén.
Te voltál, ki miatt mindig sírtam,
Te vagy az, ki ott van mindig álmaimban.

Elmentél és ellepett a sötétség...
Bárcsak, örökre velem lehetnél!
Nem hallom a hangod, elvesztem a zajban,
Egyedül hagytál a nagy zűrzavarban.

Elnémultak a hangok, sötétség lett a fényből,
Kong, az immár élettelen, szoba az ürességtől.
Kettétört szívemen te is sebeket ejtettél,
Üres lett szívemben a hely, mit rég te kitöltöttél.