Verseim

Vedlés

Véres hó, darabokra tört kép,

Sebes a kéz s a szív,

Elveszett már minden emlék.

Betört ablak, lakatra zárt ajtó,

Csókodra vágyom még mindig,

Ez így nem jó!

Eső, vihar és kegyetlen villám,

Keserű már az álomba ringás.

Köhögés, éhség és szomjúság,

Hová lett hát az a nagy boldogság?

Rongál, dobál, átszúr,

és a kör egyre csak tágul.

Rongy mindenhol és anyátlan porontyok.

Mondd hát! Léteznek még igazi csókok?