Verseim

•Őrület•

Nincs többé holnap, elveszett a jövő,
Az idő egy örökös gonosztevő.
Mindenünk, mi volt, elveszett valahol a múltban,
Egyedül kell botorkálnom az alkonyatban.

Nem számítok már neked,
A magány lassacskán örökre eltemet.
Nem számít, már mi lesz ezután,
Az az egy mégis: velem legyél csupán.

Legyen zuhogó eső, ránk szakadó ég,
Legyen kopár a mező, s haragos az erdő,
Maradj velem! Tudom, őrültség,
De értsd meg, nélküled megőrülnék!