Verseim

Levelek(dalszöveg)

Véletlen életem,

Végtelen emlékek,

Néma csendben

felétek tekintek s viharzó lelkem

tüzetekben elégetem.

Ne sajnálj,

Csak hagyj itt inkább,

Mert dühömet a széttépett levelek rejtik.

Érzelmek? Mind értelmüket vesztik.

Ég a gyertya az asztalon,

Utolsó levelem lángjával meggyújtom,

Hogy hadd égjen el,

Mert minden szónak s csóknak vesznie kell.

Miért éljek, ha nem vagy itt?

Miért érezzek, ha már nincs amit?

A levelek miket neked írtam, régen elégtek...

Tudom, hogy nem érdemeltelek meg téged.

Ne nézz rám így!

Többé nem érinthetsz, ahogyan rég!

Ordítanám, hogy a sötétben félek,

De hangom nem érinti meg jeges lelked.

Ne sajnálj,

Csak hagyj itt inkább,

Mert dühömet a széttépett levelek rejtik.

Érzelmek? Mind értelmüket vesztik.

Ég a gyertya az asztalon,

Utolsó levelem lángjával meggyújtom,

mert már nincs értéke,

jobb így a múltnak, ennek, itt vége!

Egyetlen kívánságom, hogy rejts el magadban,

Azt sem bánom, ha egyedül kell meghalnom,

De ezt így el nem hagyhatom

Érezned kell még csókomat az ajkadon.

Ne sajnálj,

Csak hagyj itt inkább,

Mert dühömet a széttépett levelek rejtik.

Érzelmek? Mind értelmüket vesztik.

Ég a gyertya az asztalon,

Utolsó levelem lángjával meggyújtom,

Hogy hadd égjen el,

Mert minden szónak s csóknak vesznie kell.

Ígérd meg kérlek, hogy örökre nem felejtesz el

hisz te vagy a végzetem,

s ha már nem lélegzem,

Égesd el kérlek az utolsó levelem.