Verseim

•Szótlanul•

Szótlanul elmentél, még el sem búcsúztál,
A szobában ülve várok rád, az idő megáll.
Bár, még egyszer utoljára itt lennél velem!
Bár, még egyszer, talán utoljára, megfognád kezem!

Szíven talált a néma csend melyben itt hagytál,
Azt mondtad, itt maradsz, de mégis becsaptál.
Szótlanul eltűntél, mintha nem is ismertél volna,
A néma csendben elém ugrik múltunk minden apró foszlánya.

Szótlanul kiléptél az életemből örökre,
Szememből kiönt a szomorúság tengere.
Többé már nem lehetünk együtt boldogok,
S én szótlanul, egy alkonyon, nélküled meghalok.