Talán, már semmi sem lesz a régi,
Talán, mert ennek így kell lenni.
Nem tudom, miért fáj még mindig,
Élek, de közben rád gondolok végig.Futok, kerget a sok közös emlék,
Egyedül hozzád menekülnék.
Engedj el vagy zárj karjaid közé,
Neked adtam a szívem felét.Vicc tárgyává tettél, késsel szívembe döftél,
Késő már helyrehozni, teljesen elvesztettél.
Nem tudod, mit érzek, téged nem bántottak soha,
Te rám nem, de én rád gondolok még néha.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry~Költeményeim~ 2017.08.05.- #24 in Költészet 2017.08.21.- #18 in Költészet