Verseim

Hazugság a lét

Mint az eszét vesztett ember,

Mint az odébb rúgott kő,

Mint hideg, vad szél,

Mint az emlék mely a lélekben él.

Ködös hajnal, vérző reggelek,

Gondolataimban messzire megyek,

Keringő szél, odalett minden emlék.

Nagy sarkú világ, szétszakadt az ég,

Az eső, mint homlokáról hulló verejték

függönyként libeg a fekete sötétség.

Mint a csodát ígérő mesék,

Mint ahogyan az asztalon a gyertya ég,

Mint a hideg, vad szél,

Mint az emlék mely a lélekben él.