Lángok között ég már lelkem,
Érzem a közeledő vesztem.
Lelkemből a remény már rég kiégett,
A fájdalom is lassan kivégzett.Éhező lángok között forgolódom,
A világ összes fájdalmát birtoklom.
Nincsen számomra már remény,
Fájdalmam a semmibe üvölteném.A homályban te jössz felém,
Bárcsak, ezt a bolond érzést érteném!
Az élet számomra egy igazi rejtély,
Lassan véget ér szomorú mesém.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Verseim
Şiir~Költeményeim~ 2017.08.05.- #24 in Költészet 2017.08.21.- #18 in Költészet