Verseim

Bűnhődés

Mindegy, hogy mit érzek,

Átok csak és vétek!

Nem érdekel többé már,

hogy lesz-e ki valaha rám talál.

Gúnyt űztél belőlem,

Hiába, hogy hozzád szólok

Bajom nem hallgatja senki meg.

Romokban hevernek a képek,

Szilánkos emlékek.

Hagyj békén, tűnj el már,

Nem lehetünk mi az álompár.

Méreggel etettél,

Véredbe fojtottál.

Ennyi volt! Ennek vége már!