Verseim

•Csillagok•

Sötét van, de mégsem félek,
Megfordulok, ahelyett, hogy előre mennék.
Sziluettekben él minden emlék lelkemben,
Elégett a múlt, hiába volt bűntelen.

Nincs már itt a kéz, amit megfoghatnék,
Nem vagy már itt, pedig hozzádbújnék.
Szomorú dallamok, pirosra sírt szemek,
Viszlát szép, régi, közös emlékek.

Az egyetlen dal vagy, mit hallani szeretnék,
Az egyetlen ember vagy, kivel boldog lehetnék.
Olyanok voltunk, mint a fényes csillagok a sötét égen,
Megöltél! Te lettél a végzetem.