Verseim

Pankrátor(dalszöveg)

Mit akarsz? Megbocsátásért hiába könyörögsz,

Egyik nap még sírsz, máskor már röhögsz

A saját süllyedéseden.

Elég volt, nem tűröm tovább, csak jártatod a nagy pofád.

Sajnálod a port, mit kavartál, de mire kimondanád...

Én arra rég átugrottam a legmagasabb akadályt

Pokolban a helyed a nagy többséggel és a sok szeméttel

A holnapig sem jutsz el ezzel az őrjöngéssel.

Homokban vagytok a legkisebb porszem

Mire ti ideértek, én arra már a túlvilági útleveled kérem.

Mit ér a szó, ha csak felkavarja a békét?

Magad után kötözted a saját balszerencséd.

Kit érdekel a sok nyavajgás, inkább hagyjál,

Jobb lenne, ha egy szót sem szólnál.

Elég volt, nem tűröm tovább, csak jártatod a nagy pofád.

Sajnálod a port, mit kavartál, de mire kimondanád...

Én arra rég átugrottam a legmagasabb akadályt.

Próbálkozz csak, én addig százszor feljebb jutok,

Én a tettekre hajtok, nemcsak dumálok

Jobban tennéd, ha nem hallgatnád el az igazságot.

Elég volt, nem tűröm tovább, csak jártatod a nagy pofád.

Sajnálod a port, mit kavartál, de mire kimondanád...

Én arra rég átugrottam a legmagasabb akadályt.