Verseim

•Játék•

Valamit éreztem akkor, s talán néha még most is,
Valamiért tiéd vagyok, talán azért, mert minden szavad megőrjít.
Hiányoznak hazug szavaid, melyeket elhittem,
Elhagytál, pedig én érted mindent megtettem.

Valamit másnak éreztem akkor, s talán még most is így van néha...
Udvari bolondod lettem, de minden hiába!
Az őszi szél is szomorú mesénkről susog,
Úgy érzem, többé már soha nem leszek boldog.

A szakadékba löksz, s nem tudok ellene mit tenni,
Nem akarok többé már rabodként élni!
Szerettelek téged, de te játékként kezeltél,
Hülye játszmádba kegyetlenül megöltél!