Verseim

•Élettelen•

Elindultam egy úton, te a célnál vártál rám,
Emlékszem a napra, mikor utoljára megcsókoltál.
Esik az eső, s elmossa minden emlékem,
Nem értem, miért kell nélküled élnem.

Sötét lett az ég, s te sem vársz már rám,
A fülemben cseng a szó, mit akkor kimondtál.
Szótlanul megyek tovább, hátha valahol meglátlak,
Bántásaid szívem közepébe űrt alkottak.

Nem kellenek szavak, nem kellenek hangok,
Elég az, ha érezhetem édes csókod.
Esik az eső, szürke fátylat vett magára az ég,
Nélküled, talán, még egy pillanatig se élnék.