Verseim

•Hibátlan emlékek•

Kergetnek az emlékek, pedig rég elvesztettelek,
Nem tudod, de a magány és a fájdalom tűrhetetlenek.
Minden hibám apró darabokra tör szét,
Egyedül hagytál és nem értem, miért.

Még mindig ugyanúgy szeretlek téged,
Nem értem, miért bolygatom a befejezettet.
Mindig megígérem magamnak, hogy elfeledlek örökre,
Kint esőcseppek táncolnak az égi hangok ütemére.

Nélküled nem jutok egyről a kettőre semmiben,
Ott őrizlek minden egyes emlékemben.
Nem áll el az eső, s én itt maradtam egyedül,
Nem tudlak elfeledni, mert szeretlek menthetetlenül.