Verseim

•Reménytelenség•

Minden nap egyre jobban gyötör a fájdalom,
Egyedül sétálok végig a kihalt utcákon.
Nem szórják fényüket a csillagok, sötét az ég,
Olyan ez az egész, mintha csak rosszat álmodnék.

Ne hagyj itt a sötétség közepén!
Ne hagyj itt most, mikor elhagyott a remény!
Bárcsak, átölelnél olyan gyengéden!
Én meg mélyen a szemedbe néznék véletlen.

Semmim sincs nélküled, egyedül vagyok...
Hiába van minden, nélküled nem vagyok boldog!
Őrült vagyok, mert csak rád várok,
Tudom, soha nem válnak valóra az álmok.