Volt már mikor elvesztettem,
Volt már mikor visszanyertem,
De olyan még sosem volt,
Hogy valaki ennyire megbántott.
Megbántottál, s tova tűntél,
Elengedtél, s majd újra átöleltél.
Kettétörted gyötört szívem,
Majd még egyszer elvetted az eszem.
Ennyi maradt meg belőled:
Ki szeretett, de mégis összetört.
Talán, el is tűnhetek felőled?
Talán, csak elképzeltük az egészet?
Mindegy már, hisz soha többé
Nem lehet nélküled a Föld gömbbé.
Elmentél, s már vissza sem jössz,
Mint a ködben a táj, úgy eltűnsz.
