Verseim

•Vége...•

Nagy a zaj, de mégsem hallok semmit...
Soha nem szenvedtem senki miatt ennyit!
Nem hagy békén a gondolat, hogy nem vagy többé,
Nélküled még az idő sem válik elviselhetőbbé.

Nem kell a boldogság, ha nélküled adják!
A szerelem nem fáj? Mi ez a butaság?!
Inkább halok meg, minthogy nélküled éljek,
Nem hagynak békén a hülye álomképek.

Hittem, hogy egyszer majd rám találsz,
De te most is másról fantáziálsz.
Nem érdekelsz többé ettől a naptól fogva,
Egyedül hagytál a nagy zűrzavarba.